Bemutatkozás

​

Az alapképzést a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem gyermekkor és nevelés pszichológiája és személyiség- és klinikai pszichológia szakirányokon. Később klinikai szakpszichológus végzettséget a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Klinaikai Pszichológia szakán szereztem. Több, mint egy évtizede foglalkozom gyermekekkel és családjaikkal. Munkám során rendszeresen tapasztalom, hogy a gyermekek, serdülők és családjaik életében a különböző életszakaszok, változó fejlődési időszakok, esetlegesen megterhelő életesemények változást eredményezhetnek a gyermekek viselkedésében, bizonyos esetekben érzelmi tüneteket megjelenéséhez járulhatnak hozzá.

A gyermekek a viselkedésváltozásukkal a környezet hatásainak sajátos megélését jelzik, kommunikálnak általuk, a számukra nehezen feldolgozható, a megélt élményekhez való nehezebb alkalmazkodást viselkedésükkel jelzik.

A szülőkkel folytatott beszélgetések és a gyermekekkel végzett terápiás munka első szakasza segít megérteni a gyermekek kapcsán tapasztalt viselkedésváltozás hétterében álló okokat, így lehetőséget ad feltárni a gyermek megélését, nézőpontjait, a helyzetre adott érzelmi és viselkedési reakcióinak jelentéstartalmát. Ezáltal lehetőséget biztosítva a szülők segítését abban, hogy tágabb keretben, a gyermekek lelki tartalmainak megértésével kiegészülve, gazdagabban láthassák az általuk megélt nehézséget.

A minden gyermekben és családban benne rejlő erőforrások megismerésével, felszínre hozatalával lehetőségünk van arra, hogy konstruktív megoldásokat találjunk, így a gyermek fejlődési útjában álló akadályt elgördítve visszasegíthessük őket a saját fejlődési útjához. Gyermekterápiák esetén a szülőkkel is közösen dolgozva hangsúlyt kap a szülők támogatása szülői szerepeik, kompetenciájuk megerősítése, hitük és bizalmuk megtartásának támogatása. A terápia által a gyermekek tünetei csökkenhetnek, megszűnhetnek, önbizalmuk erősödhet, megküzdési módjaik gazdagodhatnak, a szülő-gyermek kapcsolat harmonikusabbá válhat.

Szülőkonzultáció

A gyermekterápiát kísérő szülőkonzultációk mellett vannak olyan helyzetek, melyekben a tapasztalt viselkedésváltozás a normál fejlődésmenet részét képezheti, mégis szokatlanságában, újszerűségében kérdéseket vethet fel a szülőkben. Ezek átbeszélése, közös megértése a szülőkben a megnyugvás érzés megszületését támogatja.

A rendszerszemélelet alkalmazása lehetőséget nyújt a tünetek enyhítése mellett a mélyebb összefüggések, transzgenerációs hatások megértésére.

​