Agresszív viselkedés gyermekkorban- mit tehetünk szülőként

Agresszió 3-6 éves kor között, a kisgyermekkorban

​Segítség, gyermekem üt, rúg és harap. Aggódjak?

Nem minden esetben szükséges aggódnunk.  Az agresszív viselkedés normális része az érzelmi és viselkedési fejlődésnek, és szinte minden gyermek dobálódzik, rúg, és kiabál, amikor az erős érzelmek túlterhelik. Ez az érzelemszabályozás fejlődésének a folyamata.

Ha viszont gyermekünk gyakrabban indulatosabb vagy hajlamos a szélsőséges temperamentumra, ne nyugtassuk magunkat hogy a „gyerek az gyerek”.

El kell kezdje „kinőni” a fizikai agressziót és el kell kezdje felfedezni hogy az ököl és láb helyett szavakat is használhat. 2 és 5 éves kor között a gyermekünk szókincse és nyelvi készségei gyorsan fejlődnek, megtanulja a próbálgatásokból és a felnőttek útmutatásaiból, hogy jobb eredményeket érhet el szavakkal vagy vitatkozással, mint ha a társa haját huzigálja.

Néhány gyermeknek azonban nehézségei lehetnek a nyelvi készségek tanulása során, más gyerekek viselkedési, érzelmi vagy tanulási zavarokkal küzdhetnek. Ezek mind magas szintű szorongást, félelmet, frusztrációt vagy haragot eredményezhetnek. Ilyenkor lehetséges az hogy egy ilyen jellegű probléma felerősödik

Mit tehetünk ilyenkor?

A szülők, a tanárok és a tanácsadók segíthetik és terelhetik  a gyermeket abban, hogy a felgyülemlett érzelmeket – a félelmet és a haragot- hogyan vezesse le, ezáltal mérsékelve vagy akár megoldva a környezetben konfliktust generáló viselkedést.

Oka lehet  a gyerek agressziójának,  hogy valamilyen formában tanúja lesz a felnőttek indulatos viselkedésének, és aztán ezt a mintát leutánozza. Természetes hogy a szülők életében vannak konfliktusok amiknek a gyermek szem és fültanúja lesz, de törekedhetünk tudatosan arra hogy minél kevesebb mintát lásson az erőszakos viselkedésre, így kevesebb eszköze lehet ennek megjelenítésére is.

Ha a gyermeked agresszív viselkedése gyakori és markáns, vagy az látható hogy kudarcos az erőfeszítése hogy megfékezze a saját indulatait, tanácsos gyermekpszichológussal kell konzultálni.

​

Mik az agresszív viselkedés jellemzői kisgyermekkorban? Hogyan fejeződik ki az indulat kisgyermekkorban?

Óvodásoknál előfordul hogy elragad egy-egy  játékot egy óvodástársától, belegabalyodik az enyém-tied helyzetbe, és ez nem tud könnyen feloldódni. Az is jellemző hogy a kedélyállapot és temperamentum miatt kimerülten kiabálnak, ordítanak, ledobják magukat a földre. Ezek az intenzív hisztis (tantrum vagy outburst) reakciók olykor a szülőket is kihívások elé állítják.

​A kisgyermekek agresszív viselkedésének megnyilvánulási formái sokfélék lehetnek:

​Gyakran elveszti a türelmét, intenzív düh jelentkezik

Extrémen ingerlékeny vagy szenzitív

Könnyedén frusztrálódik, impulzívan reagál és rövid ideig tud figyelni ( ADHD gyanús)

Fizikailag megtámad vagy harcol más gyermekekkel akár felnőttekkel is

Gyakran bomlasztó/züllesztő, veszekedős, vagy morgós a stílusa

Az iskolában rosszul teljesít, vagy nem tud részt venni a szervezett csoportos tevékenységekben

Nehezen vesz részt a szociális helyzetekben és nehezen barátkozik

Folyamatosan vitatkozik vagy harcol a családtagokkal, és kitartóan/dacosan ellenáll a szülői autoritásnak

Egy agresszivitás nem csak otthoni, de iskolai és egyéb szociális közegekben is megjelenik.

​

​Milyen mindennapos konkrét helyzetek tehetik gyerekünket agresszívvé?

A fizikai félelem vagy fenyegetettség érzés az egyik ilyen szituációs oka a gyermekben megjelenő agresszív fellépés megjelenésének. Például, ha gyermeke kiakad, mert egy másik gyerek sarokba szorította vagy korlátozza őt.

A kisgyermekkor időszakában hatalmas mennyiségű új készség széles körét kell viszonylag rövid időn belül megtanulnia gyermekünknek, így nagyon könnyen frusztrálódhat és csalódhat ha ez nem sikerül neki.

Az új rutinokhoz való alkalmazkodás a bölcsődében vagy óvodában, egyben azt is jelenti számára hogy kevesebb időt tölthet a szülőkkel. A szeparáció kiválthat indulatosabb időszakokat a kisgyermek életében.

Ilyenek a tipikus reakciók: Ha megbántottnak vagy elhanyagoltnak érzi magát, a legközelebbi játszótársra való lecsapással vagy nekirohanással válaszolhat. Ezen felül, a gyerekek gyakran harapnak, ütnek vagy hirtelen dühkitörés jöhet ha csak egyszerűen kimerültnek vagy éhesnek érzik magukat.

​

​Komolyabb okok is lehetnek a gyerekek intenzívebben agresszív viselkedésének időszaka mögött. Aggodalomra okot adó helyzetek az alábbiak. Ilyen esetekben gyerekpszichológus szakember felkeresése ajánlott:

​

1. Családi nehézségek vagy viszály

A gyerekek érzékenyen reagálhatnak a családi küzdelmekre, függetlenül attól, hogy szülőkkel való harc vagy csata egy kíméletlenül kötekedő testvér  egy költözés vagy egy szülőt érintő akut stressz helyzet ( elveszti a kenyérkereső családtag a munkáját) nyomán alakul ki. Az ilyen családi feszültségek és változások a gyerekeket és a szülőket is egyaránt stresszelik, nem beszélve arról hogy egy kisgyermek nem igazán érti  az összes részletet.  Ilyenkor a frusztrált gyerek szivathat más gyerekeket a játszótéren, vagy széttépheti / széjjel szedheti testvérei játékát. Különösen akkor reagál így, ha más családtagok is hasonló módon kezelik az érzéseiket, vagy vezetik le a feszültséget.  

​

2. Tanulási zavarok

​Ha a gyermeknek problémát okoz hogy megértse mit mondanak mások, vagy nehezebb/ lassabb megtanulni olvasni és írni, a frusztrációja kivezetődhet indulatos viselkedésbe.

3. Neurológiai problémák

Előfordulhat hogy enyhébb idegrendszeri érintettség vagy kémiai egyensúlytalanság eredményez agresszív viselkedést gyermekünknél. Ha ez felmerülhet, forduljon a gyermek orvosához, és beszélje át a szakemberrel.

4. Érzelmi trauma

A válás, egy szülő halála, a családon belüli erőszak vagy a szexuális bántalmazás olyan extrém szorongást, félelemet, haragot vagy depressziót eredményezhet, amit a gyermek nem tud kontrollálni vagy kifejezni agresszív kitörés nélkül. Azok a gyermekek akik otthon vagy környezetükben erőszaknak vagy visszaélésnek vannak kitéve, nagyobb valószínűséggel viselkednek agresszíven, mint más gyerekek. Akárcsak ha erőszak vagy agresszió tanúi, akkor is ha ez valaki másra irányul, ugyanolyan traumatikus hatással lehet egy gyerekre, mint ha ő maga lenne az áldozat.

​5. Viselkedési zavarok

A figyelemhiányos / hiperaktivitási zavarokkal küzdő  (ADHD) gyermekek közel felénél oppozíciós – dacos, kötekedő engedetlen- viselkedéses zavar jelentkezik, ami egy agresszív viselkedéssel jellemezhető állapot. Az ADHD-nak speciális kezelésre van szüksége, hogy a gyermek megtanulhasson az iskolában és más szociális közegekben is megfelelően reagálni. Ha gyanú van ilyen állapotra, kérjen időpontot adhd diagnosztikára.

​6. A képernyőn megjelenő agresszió, képernyőidő hosszának szabályozása

A gyermekpszichológus szakértők úgy gondolják, hogy a képernyőn megjelenő erőszak látványa ideiglenesen felébreszti a gyermekek agresszióját. Azt ajánlják a szakértők, hogy kontrolláljuk hogy gyermekünk mit néz a képernyőn, és azt is szabályozzuk, a képernyőt mennyi ideig nézi. Minél többet tölt gyermeke a valós időben valós személyekkel, annál több lehetősége van az érzelemszabályozás fejlődésének.

Mit tehetünk ha gyermekünk agresszíven viselkedik?

Először is, ne legyünk indulatosak mi magunk, de szabjunk határozott és következetes határokat abban hogy mit lehet és mit nem. A verbális vagy fizikai agresszió nem fogja korlátozni vagy csökkenteni a gyermek helytelen viselkedését – ne adjunk neki egy példát vagy ötletet arra hogy új agresszív viselkedési módokat kipróbálhasson és még feldúlttabbá váljon.

Mutasson példát gyermekének, hogy Ön hogyan szabályozza a temperamentumát/ türelmét,  így ő is megtanulja hogyan kell kontrollálni saját magát. Előfordulhat hogy szülőként problémája van az indulatok szabályozásával, próbálja meg azonosítani azokat a gondolatokat, amik felbosszantják.  Feldühítheti az az érzés amikor gyermeke figyelmen kívül hagyja azt amit mond neki , ilyenkor úgy érezheti saját gyermeke ellene harcol. Emlékeztesse magát, hogy  ebben a korban lévő gyerekek többsége nem követi túl gyakran az utasításokat, sőt inkább próbálgatják a megnövekedett függetlenségüket, de az is gyakran megesik hogy könnyen elvonja a figyelmét valami érdekes látvány vagy tevékenység, és emiatt tűnik kezelhetetlenebbnek.

Tanítsa meg gyermekének hogy felismerje és megértse az érzelmeit, és vezesse rá arra hogyan fejezheti ki /mutathatja ki  vagy engedheti el elfogadható módon a haragját, félelmét, csalódottságát.  

Azonnal lépjen közbe

Amikor gyermeke agresszíven reagál, ne várja meg míg megüti a testvérét, főleg ne várjon az „Oké, elég!” gel addig amikor már többször vagy rendszeresen történik meg. Gyermekének azonnal tudnia kell, ha valami rosszat csinál.  Egy rövid szünet jó megoldás arra, hogy rávegyük a gyermeket, át kell gondolnia a viselkedését. Az is segíthet ha megvonunk tőle egy kiváltságot is, mondjuk a tv nézés idejét.

Nyugodjon le és vizsgálja  meg, mi történt

Erre a legideálisabb idő az, amikor gyermek már leült/ letelepedett valahova, de még nem felejtette el hogy mi történt, így nyugodt körülmények között megkereshetjük az okokat, amik az agresszív magatartáshoz vezethettek. Ösztönözze gyermekét, mesélje el hogy mi válthatta ki / indíthatta el az indulatos viselkedést.

Hangsúlyozzuk, hogy ez teljesen normális ha dühöt érez, de az már nincs rendben hogy ezt ütéssel rúgással vagy harapással fejezze ki vagy adja ki magából. Javasoljon neki jobb válaszlehetőségeket, például az érzelmei kimondhatóak („Nagyon dühbe gurultam, mert elvetted a labdámat”), vagy keressen egy felnőttet, aki  közvetíteni / mediálni tud a vitában. Azt is javasolhatod neki hogy lépjen ki a helyzetből vagy a személytől  távolodjon el aki felbosszantotta, hogy gondolkodni lehessen arról, hogyan jó erre válaszolni.

​Következetesen fegyelmezzen

Amennyire lehetséges, ugyanolyan módon válaszoljunk minden egyes epizódra. Idővel az unalmasan kiszámítható válaszaink („Oké, újra megütötted Balázst, ez azt jelenti, hogy megint egy kis szünetet kell tartanod”) beállítanak egy mintát, amelyet a gyermek felismer és megjegyez, majd internalizálja ezt a mintát, és előre fogja látni a következményeket, mielőtt cselekszik. Ez az első lépés a saját viselkedésének a kontrollálásában.

​Fontos az önkontroll elősegítése

Ahelyett, hogy csak akkor figyel ha a gyerek rosszalkodik, próbáljuk inkább a jó pillanatokat elcsípni és arra figyelni.

Például figyeljünk már akkor amikor megkéri, hogy ő következzen a játékban, ahelyett hogyha már csak arra leszünk figyelmesek amikor kikapja a másik gyermek kezéből a játékot. Mutassa meg neki, hogy az önkontroll és a konfliktusok megoldása érzelmileg kielégítőbb és a későbbiekben jobb vagy több eredményt ér el, mintha megüti a másikat. Hogyha sikerül menedzselnie a temperamentumát vagy kontrollálnia a türelmét, akkor jutalmazhatjuk is apróságokkal. ( pecsét, matrica)

Tegyük felelőssé a gyermekünket

Ha a gyermeke valakinek a tulajdonában kárt okoz, akkor fizetnie kell a javításért vagy cseréért a saját juttatásaiból, vagy a házimunkáért kapott zsebpénzből. Büntetés helyett inkább azt emeljük ki, hogy ez egy cselekedet természetes következménye, és mindenkinek-felnőttnek és gyereknek- ugyanígy kell tennie ha kárt okoz abban ami nem az övé.

​Tanítsuk meg az erkölcsi okát, hogy miért nem cselekszünk agresszíven

Mondjuk el gyermekünknek hogy nem helyénvaló a fizikai agresszió, mert az a másiknak fájdalmat okoz. Ha most még nem is tudja felfogni hogy mi is az hogy helyes vagy helytelen, fontos hogy már ebben a korban megalapozzuk az empátia és az etikai gondolkodás kialakulását.

Mikor keressek pszichológiai segítséget? Mikor forduljak gyermekpszichológushoz?

​Akkor forduljunk gyerekpszichológushoz,  ha a fenti technikák nem változtatnak vagy nem segítenek, vagy ha a gyermekünk agresszív viselkedése megnehezíti, hogy könnyedén részt vehessen a közösségi, iskolai, családi vagy más tevékenységekben.  A gyerekpszichológus vagy gyerekpszichiáter felméri az érzelmi és viselkedéses problémákat és ennek okait.  Előfordulhat hogy olyan tanulási nehézség van a háttérben ami agresszív viselkedésben fejeződik ki. Attól függően, hogy milyen problémák merülnek fel, a kezelés magában foglalhatja a viselkedéses terápiát, egy speciális oktatási megközelítést az iskolában, családi tanácsadást, családterápiát vagy akár gyógyszeres terápiát. 

Mi az ami segíthet a szülőnek ?

​A gyermeki agresszió kezelése kellemetlen és nyugtalanító lehet szülőként átélve és nagy türelmet igényel. Szerezzen plusz segítséget, ha szükséges keressen egyéni pszichológiai tanácsadást, támogató csoportot, vagy csak folytasson hosszú beszélgetéseket a közeli barátokkal. Ha a szülő saját maga úgy érzi támogatva van szülőként, a gyermekének is meg tudja adni ezt az állandó, szerető útmutatást, amire szüksége van.

szerző: reikon  all rights reserved