Miért kell pszichológushoz járnom?
Remélem ez nme publikus cikk
Elcsépelt kérdés, de mikor jön el az idő hogy szükségünk lehet pszichológusra?
Mindenkinél máskor jöhet el az a bizonyos érzés amikor azt érzi, szüksége lehet arra hogy egy kívülálló szakember segítségét kérje.
Aki úgy határoz hogy pszichológust keres fel, elérkezett "egy bizonyos pontra" vagy már egy jó ideje elérkezett arra a bizonyos pontra, ahonnan nem tud tovább lendülni se önerőből, se más "házi segítséggel" (család/ barátok tanácsaival, vagy rosszabb esetben szerhasználattal). Megtörténtek a szokásos próbálkozások, és vagy stagnál a "rossz állapot", vagy pedig a hiába való próbálkozások és a krónikus tünetek miatt inkább csak még tovább romlik a pszichés helyzet.
Persze jó lenne ha ezeket az intő jeleket minél hamarabb észrevennénk, és minél előbb jutnánk el pszichológushoz.
Mitől van az, hogy egy depresszió vagy egy szorongás egyre rosszabb lesz, miért nem javul spontán a helyzet?
Egy idő után egyre megszokottabbá válik a tünet. Az agy nagyon tanulékony, tehát a nemjót is megtanuljuk, arra is "rákondícionálódunk" és ilyenkor történik az, hogy elkezd a személy "együttélni" a tünetekkel, sőt, elkezdi azonosítani magát ezekkel a tünetekkel. Ilyenkor halljuk azokat a tipikus mondatokat hogy: "mindig ennyit görcsöltem a dolgokon, én ilyen vagyok ". Aminek persze van némi igazságtartalma, de ha ezt deklaráljuk és kijelentjük és el is hisszük, magyarán " identifikálódunk" a problémával, az csak növeli a bajt. A probléma megoldása ott kezdődhet el, ha "jó értelemben meg tudom kérdőjelezni saját magam". " Biztos hogy most ennyire szomorúnakkell lennem mert ez és ez történt?, vagy biztos hogy ez ennyire drámai mint ahogy ezt megélem?
. Sajnos vagy nem sajnos a pszichológiai tünetek elég jól rejtegethetőek, sokáig lehet őket " lábon kihordani". Míg egy megfázás vagy influenza rákényszerít minket hogy foglalkozzunk vele maradjunk otthon és pihenjük ki, addig egy hosszan tartó rosszkedv ami már depresszió, nem ilyen kényszerítő erejű. Emiatt sokszor előfordul, hogy mielőtt pszichológushoz fordultunk volna, már nagyon krónikus állapotban vagyunk.
A stagnálás és hogy nem tudjuk magunkamagával hozza azt hogy a személynek az önbizalma, önértékelése is kezd lejjebb csúszni. Mondhatnánk ördögi körbe került, és talán az "ördögi Kör" ahonnan az ember saját magát már csak nagyon nehezen vagy sehogyse tudja magát visszaráncigálni. Ezt nem érdemes megvárni, de sajnos sokszor látunk olyan esetet, amikor több év telik el ezalatt az időszak alatt.
Miért nem tudjuk magunkat meggyógyítani?
Jó kérdés.
Viszonylag egyszerű a válasz. Azért, mert senki nem tanította meg nekünk. Se az iskolában, se máshol. Jobb esetben olyan családban élünk ahol a pszichológia nem egy szokatlan téma, amiről kínos beszélni, se nem egy agyoncsépelt klisé puffogtató ezoterikus maszlag. A kettő között nehéz megtalálni az egyensúlyt.