Párkapcsolati problémák, társfüggőség

 

 

"A szülői nevelés hatása kapcsolati szorongást, túlzott ragaszkodást, vagy intimitástól való félelmet válthat ki."

 

A társfüggőség története

A „társfüggőség” kifejezést először az alkoholizmussal kapcsolatban használták. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy bármilyen romboló is egy alkoholistával való kapcsolat, a családtag annyira kötődhet és ragaszkodhat az alkoholistához, hogy csak nagyon nehezen képes abból kilépni. Ha ezeknek az embereknek mégis sikerült kilépniük a kapcsolatból, a megfigyelések szerint hamarosan ismét alkoholistákkal kötötték össze életüket. Mindebből arra következtettek, hogy létezik egyfajta közvetett alkohol-függőség, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. A társfüggőség eredeti jelentését tehát úgy írhatnánk le, hogy „együtt függő”, „a függő ember társa”, vagy „társ a függőségben”.

Ilyen módon a társfüggőséget az alkoholizmushoz, vagy drogfüggéshez hasonló elsődleges betegségként határozzák meg, tehát nem egy másik betegség velejárójaként, hanem önmagában kialakuló kórképként.

A társfüggőség vagy kodpendencia mint fogalom, létrejötte

 

A kodependencia terminusa évtizedek óta létezik, bár eredetileg alkoholfüggők házastársára alkalmazták ezt a címkét (-lásd coalkoholoista), a kutatók azonban hamar rájöttek, hogy a kodependencia karakterisztikumai sokkal elterjedtebbek az átlag populációban mint gondolták.  Ez az oka annak is, hogy a kodependencia végül nem lett diagnosztikus kategória, pedig bőven lehetne az.

 

A kodependencia egy viselkedési függőség, egy "problematikus személlyel" hosszútávon fenntartott, boldogtalan ugyanakkor egymásrautalt kapcsolat. Egy olyan személyre vonatkozik, aki egy diszfunkcionális párkapcsolatot tart fenn, ami  egyoldalú / alárendelt : feláldozza majdnem az összes személyes szükségletét hogy a másik igényeinek megfeleljen.  A „problémás” partner olyan felnőtt, aki szenvedélybetegségben, súlyosabb személyiség- vagy impulzuskontroll- zavarban szenved. Ennek következtében kapcsolati működésében kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, bántalmazó, szélsőséges, érzelmileg elérhetetlen vagy parazita lehet. A kapcsolat esetleges felbomlását vagy lazulását követően a társfüggő életében újabb „problémás” egyén válhat központi szereplővé.

A fókusz extrém mértékben önmagukon kívülre helyeződik: gondolataik és cselekedeteik más emberek körül forognak (házastárs vagy rokon), gyakran próbálnak megmenteni másokat saját önmaguktól. Az önmagát a másik áldozatának érző társfüggő gyakran sérül, amikor megpróbálja a partner addikcióját vagy abuzív viselkedését meggyógyítani. Gyakran azt  is jelent hogy ugyanakkor tudattalanul meg van engedve a másiknak hogy folytassa a felelőtlen, addiktív, vagy alulteljesítő viselkedését.

 

Minden energiádat a partner igényeinek szenteled? Csapdába esettnek érzed magad a párkapcsolatban? Te vagy az egyetlen aki kitartóan áldozatokat hoz a kapcsolatában?  Lehet hogy kodependens kapcsolatban vagy.

A kodependencia gyakoribb nőknél, akik párkapcsolatukban vagy szenvedélybeteg felnőtt gyerek szülőjeként realizálják ezt a kapcsolati mintázatot. A társfüggőség korai formája is ismert, amelyet többnyire az alkoholista szülő családjában nevelkedő, ehhez alkalmazkodni kénytelen gyerekeknél láthatunk. Végül a hivatást drogként használó kényszeres segítők is ebben a patológiában szenvedhetnek.

Mi a jellemző a kodependens személyre?

Jellemző a másikról való állandó, kényszeres gondoskodás ami viszont sok esetben átcsap a másik irányításába és kontrollálásába, esetleg manipulációjába. Paradox de a társfüggőnek túlzott felelősségérzete van mások iránt, ugyanakkor önmagáért nem vállal eléggé felelősséget, nem vállalja fel a felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól teszi függővé ezeket. Ha ez nem sikerül, mert  a másik fél nem partner a társfüggő játszmában, akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene. Másként megfogalmazva, kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát.

Mivel másra akarja áttolni a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ebből megfelelési kényszer ered, amely miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig ő maga is követelőző és manipulatív. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindkettő lehet a társfüggőség jele.

Mivel másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak, pl. olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló. A társfüggő személy tehát igyekszik érzelmeit elfojtani, véleményét a partnerééhez igazítani, az ő elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társa ne lépjen ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége.

Összefoglalva: autonómiája csekély, személyes identitása sérült. Gyenge énhatárokkal, fokozott függőségi igénnyel és negatív önértékeléssel jellemezhető. Érzelmi életében a szégyen, harag és a bűntudat dominálnak, szorongásai erősek. Negatív állapotaival tagadás és elfojtások révén próbál megküzdeni. Kapcsolati viselkedésében manipulatív, játszmákhoz folyamodik. Bizalomra és intimitásra való képessége sérült, a spontaneitáson és őszinteségen alapuló szexualitásban gyakran nehézségei vannak.  

 

A kapcsolatfügősség tünetei

Alacsony önértékelés 

A kodependencia az értéktelenség és a szégyen érzését okozza. A kodependens személynek az az érzése, hogy nem érdemli meg a boldogságot. Ha egy személy nem értékeli önmagát, megpróbál rávenni másokat hogy értékeljék. Az érzés hogy "szükség van rám", "fontos vagyok a másiknak" kiválthat egy belső kielégülést vagy elégedettség érzést  még akkor is ha a törődés befogadója nem mutat elégedettséget, vagy ez neki nem fontos.

Másoknak való tetszeni akarás mások kedvében járás  

Természetes és rendben van ha kedvében akar járni annak akit fontosnak érez vagy akit szeret, de a kodependens személyek általában nem úgy gondolják hogy van választásuk ebben. A nemet mondás szorongással tölti el. Van olyan akinek nehéz megélni azt hogy bárkinek nemet mondjon. Inkább extrém erőfeszítést tesznek  és feláldozzák a saját igényekeiket csak hogy hozzáilleszkedjenek másokhoz.

 

Szegényes énhatárok

 

A kodependens személyek  felelősnek érzik magukat mások boldogságáért. Nehezen mondanak nemet, é ezáltal nehezen teszik első helyre a saját igényüket. Ezzel lehet hogy rejtegetik a valós gondolataikat és érzéseiket hogy nehogy másokat felzaklassanak.

A határok az egy képzeletbeli vonal te és a másik között,felosztja hogy mi vagy te és mi a másiké, és ez nem csak a fizikai testre vonatkozik, pénzedre, személyes tárgyaidra, hanem ez az érzelmeidre, gondolataidra és igényeidre is vonatkozik.  Itt van az ahol a kodependensek sepciálisan gondba /üzemzavarba kerülnek. Elmosódott vagy gyenge énhatárok miatt. Felelősnek érzik magukat más emberek érzései és problémái miatt és magukat okolják mások helyett.?

Más kodepedens személyeknek, rigid, merev határaik vannak. Zárkózottak, visszahúzódóak, introvertáltak, nehéz másoknak közel kerülnihozzájuk. Mások néha ingadoznak ( flip back and forth) a gyenge határok és a túl rigid vagy merev határok között.

 

 

Reaktivitás

A szegényes határok konzekvenciája, hogy mindenkinek a gondolatára és érzéseire reagálnak. Ha valaki olyasmit mond neked amivel nem értesz egyet, inkább elhiszed és defenzívvé (védekező) válsz.  Iszod a szavait, mert nincsenek határok. Ha vannak határok, relaizálod hogy ez csak az ő álláspontja és nem egy reflektálás  (megjegyzés)rád,  nem érzed magad fenyegetve, ha nem értesz egyet. 

Gondoskodás

"Meg kell menteni másokat". A kodependens kötelességet érez hogy szeretteit megvédje az összes ártalomtól. Ha a másik valamit rosszul tett, megpróbálják kijavítani a helyzetet, a másik nevében. Ez a viselkedés viszont megakadályozza azt hogy valaki önállósuljon és tanuljon a hibáiból.  Így viszont tartósan nem vonja kérdőre a másikat ami megengedi  vagy fenntartja a partner abuzív vagy függő viselkedést.

Egy másik hatása a gyenge határoknak, hogyha valakinek van egy problémája, odáig elmész a segítségben ameddig magadat is feladod. Természetes hogy mások iránt empátiát és szimpátiát érzünk, de a társfüggő  elkezd másokat maga elé helyezni. sőt, szükségét érzi hogy segítsen, és ha a másiknak nincs szüksége segítségre, visszautasítva érezheti magát. Sőt még akkor is próbál segíteni és megjavítani a személyt, ha tisztén látszik, hogy a másik nem kért tőle tanácsot vagy segítséget. 

 

It may also enable abuse or addiction to persist unchallenged.

 

Kontroll

 

A kodependens személy a saját értékesség érzetét mások jólétéhez köti. Ha egy szerettük kudarcot vall, a kodpeneds úgy érezheti mintha saját maga vallott volna kudarcot vagy bukott volna el. A szükségletük hogy mások életét jobbá tegyék átfordulhat/ elmozdulhat kontrollló és birtokló viselkedésbe.

A kontroll segíti a kodependens személyt hogy védve és biztonságban érezze magát. Mindenkinek van némi szüksége a saját életének eseményei feletti  kontrollra, senki sem tud konstans bizonytalanságban és káoszban élni, de a társfüggőnek a kontrol limitálja a képességét hogy rizikót vállaljon vagy megossza az érzéseit. (but for codependents, control limits their ability to take risks and share their feelings. )

Van amikor van egy függőség is ami segít kikapcsolódni vagy lazítani, mint az alkoholizmus, vagy segíti elnyomni az érzéseket, mint a munkaalkoholizmus, így nem érzik magukat kontroll nélkülinek.. A társfüggőnek arra is szüksége van hogy a hozzá közel állókat kontrollálja, mert az az igénye, hogy mások egy bizonyos módon viselkedjenek, ahhoz hogy ő komfotosan érezze magát. Tehát valójában a mások kedvében járás és a gondoskodás, a kontroll és a manipuláció eszköze is lehet náluk. Még jobban kisarkítva, a kodependens hatalmaskodó vagy irányító tud lenni, megmondja hogy mit tegyél és mit ne tegyél. Ez viszont a másik határainak áthágása, megszegése.

 

Perfekcionizmus

A kodependens emberek gyakran projektálnak egy képet a magabiztosságról és kompetenciáról. Ez jellemző azokra az emberekre akik több felelősséget vállalnak mint amit kezelni is képesek. Ha hibát követnek el vagy kritikát kapnak, az bizonytalanságot erősítheti.

Diszfunkcionális kommunikáció

Problémájuk van hogy kifejezzék a gondolataikat és az érzéseiket valamint az igényeiket. Persze ha eleve nem tudatosul hogy mit gondolsz vagy mit érzel, vagy mire van igényed ez ténylegesen probléma lesz.  Más esetben tudod, de nem látod be magadnak az igazságot, vagy nem mersz kiállni mellette ( you wont own up to your truth). Félsz őszinte lenni, mert nem akarod a másikat felzaklatni. Ahelyett hogy azt mondanád " ezt nem szeretem", azt színleled hogy rendben van vagy megmondod a másiknak hogy mit tegyen. A kommunikáció őszintétlen lesz és zavart amikor megpróbálod manipulálni  a másik embert  (when you try to manipulate the other person out of fear.)

Kényszerképzetek / rögeszmék

A társfüggőknek meg van a hajlamuk hogy az idejük egy részét más személyeken való gondolkodással vagy a kapcsolatokon való gondolkodással töltsék. Enek  az oka a  dependencia a sorongás és a félelem. Akkor is megszállottakká, rögeszméseké válhatnak ha azt gondolják hibát követtek el, vagymeg van a lehetősége hoyg  hogy hibáztak. Néha belemerülsz fantáziálásba, milyennek szeretnéd ha lennének a dolgok, vagy arról hogy valaki szeret téged, hogy elkerüld a fájdalmas jelent. Ez egy út hogy tagadásban maradjál, de ugyanakkor megakadályozza hogy élhessed az életedet.

Dependencia

A társfüggőnek szüksége van arra hogy mások szeressék őt, hogy okénak érezhessék önmagukat. Félnek attól hogy elhagyatottá vagy visszautasítottá válnak, akkor is ha képesek saját maguk önállóan működni. Másoknak mindig párkapcsolatban kell lenniük, mert különben depressziósnak vagy magányosnak érzik magukat ha túl sokáig magukban kell lenniük. Ez a jellemvonás nehézzé teszi nekik, hogy véget vessenke egy kapcsolatnak, még akkor is ha az a kapcsolat fájdalmas vagy abuzív. Végül csapdába esettnek érzik magukat.

Tagadás

Self-Denial: A codependent person often prioritizes others’ well-being over their own. They may deny their own needs for rest, emotional support, and self-care. They may feel guilt or anxiety when asserting their own desires. Codependent people can feel uneasy when others offer support.

A egyik probléma amivel találkozik az ember amikor segíteni próbál a kodependencián, hogy ők tagadásban vannak evvel a problémával, ami azt jelenti hogy ők nem szembesülnek evvel a problémával. Általában azt gondolják, hogy a probléma oka másban, vagy a szituációban keresendő. Inkább tovább panaszkodnak, vagy próbálják megjavítani a másik embert, vagy egyik kapcsolatból vagy munkahelyről a másikba, és nem ismerik be. ( own up)és nem ismerik el a tényt hogy nekik van problémájuk. Kodependensek az érzésiket és igényeiket is megtagadják/ elfojtják. Gyakran nem tudják hogy mit éreznek, ésinkább mésok érzéseire fókuszálnak.Hasonló van az igényekkel is, figyelmet fókuszálnak mások igényeire, de nem figyelnek a saját igényeikre. Talán abban is tagadásban vannak, hogy szükségük van térre és autonómiára. Egyesek rászorultnak tűnhetnek, mások úgy viselkednek mintha önállótak/ énhatékonyak lennének,ha előfordul hogy segítsége van szükségük. Nem szólnak vagy nyújtják a karjukat, és a befogadással / segítség elfogadásával gondjaik vannak. Tagadásban vannak a sérülékenységükkel kapcsolatban és a szeretetigény és intimitásigénnyel kapcsolatban is.

Intimitás problémák

Itt nem a szexualitásra gondolunk, habár a  diszfunkcionális szexualitás gyakran egy visszatükrözése az intimitás problémáknak. Arról beszélek hogy nyitott és közeli viszonyban vagyunk valakivel egy intim kapcsolatban. A szégyen és a gyenge határok miatt attól félsz hogy el leszel ítélve, vagy vissza leszel utasítva, vagy el leszel hagyva. Ugyanakkor a másik oldalról attól félhetsz hogy el leszel nyomva a kapcsolatban és elveszíted az autonómiádat. Lehet hogy megtagadod a közelség  igényedet és azt érzed hogy a partner túl sokat akar a te idődből kiszakítani, partner viszont panaszkodik, hogy nem vagy elérhető, de ő meg tagadja a függetlenségi igényét. 

Fájdalmas emóciók 

Kodependencia stresszt produkál, és fájdalmas érzésekhez vezet. Szégyen és alacsony önértékelés szorongást és félelmeket generál avval kapcsolatban hogy mások elítélik, visszautasítják vagy elhagyják: hibázni, kudarcok, csapdába esettség a közelség vagy az egyedüllét miatt. A többi tünet haragot és neheztelést, depressziót, reménytelenséget, késégbeeséshez vezet. Ha az érzelmek túl intenzívek, fádultnak, érzéketlennek érezheted magad.

 

Van segítség a gyógyuláshoz, és változási lehetőség, akik társfüggőek. Az első lépés az hogy támogatást és útmutatást ( tanácsadást) keressünk.  Ezek a tünetek mélyen berögzült, gyökerező szokások, és nehéz azonosítani, és változtatni, önerőből. ( saját magunk által)

A kodependencia egy folyamat, progrediáló állapot lehet

A kodependencia tünetei idővel egyre rosszabbak vagy súlyosabbak lesznek, ha kezeletlenül marad. A jó hír az hogy visszafordítható. kodependencia progrediáló kép, az állapot súlyosbodását fizikai és mentális betegségek (hipmigrén, fekély, autoimmun folyamat, rosszindulatú daganat) és mentális betegségek (depresszió, pánikzavar, alkohol- vagy gyógyszerfüggőség) jelezhetik. A legmarkánsabb a súlyosbodó személyiségváltozás: a kontrollvesztés fokozódik, a saját kiteljesedás blokkolódik, a társfüggő egyre inkább lemond önmagáról, beszűkül kóros kapcsolatára, izolálódik.

Családi diszfunkciók, mint a társfüggőség fő oka

 

A származási család tipikus képlete

 

Szenvedélybeteg és/ vagy bántalmazó apa és kodependens anya. Ez a káros érzelmi miliő, amiben a kiszolgáltatott gyerek korán felnőtt viselkedésre kényszerül, és ami még fontosabb, valamilyen belső családi egyensúly megtartására törekszik, emiatt egy segítő szerep betöltésére kényszerül.

Ez a küldetés - az identitásba beleépülve- később meghatározóvá válik. A megmentő szerep valamint a segítés és gyógyítás szükséglete tudattalanul vezérli a későbbi párválasztást is: emiatt fogékonyabb lesz "problémás" partnereket választani, hozzájuk vonzódik, intenzívebb érzéseket keltenek benne. Kapcsolódásaiban (rigid maximalista elvárások, a felelősség indokolatlan átvállalása (önhibáztatás és önbüntetés), ehhez kapcsolódóan a másik "felmentése", amivel így hozzájárul a másik problémájának a konzerválásához.

A társfüggőség oka egy másik elmélet szerint ( gyerekkori trauma)

A kapcsolatfüggőség fogalmában az áttörést dr. Barry K. Weinhold és dr. Jane B. Weinhold által írt (Breaking Free of the Co-dependency Trap (Törj ki a társfüggőségből ) c. könyv hozta meg. A szerzők 30 éves terápiás tevékenységüket foglalják össze, ahol a társfüggőséget egy fejlődéslélektani rendszerszemlélet  keretében mutatják be. A könyv szerint a fejlődés négy fázisa: a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisa.

A társfüggőség a szimbiózis és az eltávolodás fázisában átélt fejlődési traumaként határozható meg.  A gyermek élete kezdetén különösen függ édesanyjától, hiszen számára az anyával való kapcsolat megszakadása létét veszélyeztetné. Ebben a természetes függőségi viszonyban az az optimális, ha biztonságban érzi magát. Ha a gyermek, különösen élete első hat hónapjában, ezt nem kapja meg, felnőttként is az a fő igénye, hogy partnere a teljes biztonság illúzióját nyújtsa, tehát könnyen társfüggővé válik.

6 hónapos kortól 3 éves korig a gyermeknek relatíve el kell szakadnia az anyától és bizonyos fokú önállóságra kell szert tennie. Ha az elszakadás előtt nem volt lehetősége megélni a biztonságos kötődést, hiába tűnik akár igen önállónak, valójában mindig ezt a biztonságot keresi. Ez a vágy folyamatosan akadályozza a gyermeket a felnőtté válás folyamatában, hiszen olyan életszakaszokban is függőségi kapcsolatok kialakítását eredményezi, amelyekben épp az önállóság kivívása volna a feladat. A társfüggő személy azt várja el a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg, ezért proiciálja rá saját szülőképét. Abba, akivel függőségi kapcsolatba kerül, a társfüggő tudattalanul azt a szülőt vetíti bele, aki nem nyújtott számára kellő biztonságérzetet.

 

Harmadik elmélet mi okoz kodependenciát?

A kodependencia általában a gyerekkorban gyökeredzik. Gyakran előfordul hogy a gyermek olyan környezetben nő fel, ahol az emóciók ignorálva vagy büntetve vannak. Ez az érzelmi negligálás okozhat alacsony önértékelést és szégyenérzést. Emiatt azt hiszik, az ő igényeik nem érdemesek a figyelemre. Tipikusan egyik vagy mindkét szülő, nem teljesíti be a szülői ( felügyelet-gondoskodás) szerepet. Az ő diszfunkcionális működésük következtében, addikció, mentális zavar diagnózis, vagy egyéb gond adódhat ( a szülőknél). Valószínű a gyereknek olyn feladatokat kell teljesítenie, ami meghaladja a növekedő/ gyarapodó képességeit. Például ha a szülő rendszeresen túl sokat iszik ( részeg), hogy elkészítse a vacsorát, akkor helyette a gyerek megtanulhat főzni, agy a család nem marad éhes. Gyakran elmosódottá válik a határ a gyerek és felnőtt között. Ha a szülők nem töltik be a gondozói szerepet, az egyik gyerek pszeudo szülője lehet a testvéreinek. ( ő cseréli ki a pelenkát vagy a segít a húgának befejezni a házi feladatot. Előfordulhat hogy a gyerektként abba ahelyzetbe kerül, hogy ő gondoskodik saját szüleiről.

Mivel a gyereknek eg yfelnőtt szerepet betölteni az összes erőfeszítését igényli ( a háztartási feladatokra fókuszálnak, saját igényei elutasítják. A gondoskodás szerepét a kontrollal és a stabilitás érzetével kötik össze. Gyerekként a kodependesn viselkedés szükséges lehet a túléléshez, felnőttkorban ez már nem adaptív. Sőt, valójában a kodependencia megakadályozza azt, hogy a személy őszinte valós stabil párkapcsolatot alakítson ki.

 

 

A gyógyulás útja


A kodependenciából való felépülés útja a betegség felismerésétől, tüneteinek beazonosításától és az önmagáért történő felelősségvállalástól indul. Ez a fordulat egyben lehetővé teszi az áldozat pozíciójából való kilépést és a másik megmentésére irányuló hiábavaló fantáziák, erőfeszítések leállítását is. Majd a kodependens viselkedés, reagálás fokozatos kiiktatásán keresztül a pótlólagos személyiségfejlődés elősegítésén alapulva a kapcsolatok gyógyítása, egészségesebb működési sémák elsajátítása felé haladhatunk. Ezzel párhuzamosan természetesen az alapvető kapcsolatban is óriási átrendeződés történik, amely a pozíciók és szerepek megváltozásában, a szimbiózis eltűnésében, de akár a kapcsolat felbomlásában is testet ölthet.

Ez a munka – az állapot súlyossága és az egyéni lehetőségek függvényében – önsegítő csoport, konzultáció vagy pszichoterápia keretében egyaránt realizálódhat. Az egyéni- vagy csoportos pszichoterápiát párterápia is kiegészítheti. A szakszerű, kellő mélységű beavatkozások eredményeképpen a társfüggőség tüneteinek csökkenése vagy megszűnése, a fizikai és mentális állapot javulása, a másik személy kezelési motivációjának erősödése és a társfüggőség transzgenerációs átadásának megakadályozása várható

A társfüggőség vagy kodependencia a másik embernek való kóros alárendeltség, amely lehetetlenné teszi az egyenrangú emberi kapcsolatokat.

A társfüggő személy a másiktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát vagy tetteit. Nem érzékeli a határt önmaga és a másik között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív, kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság biztosítása és az önállóság. A társfüggőség következménye és lételeme az emberi játszmák útján történő manipuláció. A társfüggőséghez két ember kell, egy társfüggő kapcsolat kialakulásáért mindkét fél felelős.

A társfüggőség oka tehát a feldolgozatlan kora-gyermekkori fejlődési trauma.

 

 

Társadalom is fenntartja ezeket a normákat

A társfüggőség kialakulásában a származási család problémái, a nők kedvezőtlenebb gazdasági, társadalmi státusa, a velük szemben támasztott irreális elvárások és bizonyos kapcsolati mítoszok játszhatnak szerepet.

A mai kor embere számára azonban a társfüggő gondolkodás- és viselkedésminták olyannyira természetesek és maguktól értetődőek, hogy általában fel sem ismeri a problémát. Sőt, nem ritkán a kapcsolatokról alkotott idealisztikus elképzelésekre hivatkozva igazolja társfüggő tüneteit, vagy kényszeríti ki a társfüggő minták érvényesülését, mondván: „Ha szeretsz, megteszed…”, „Ha így gondolkozol, akkor nem is szeretsz!”, vagy „Tudnom kell, hogy hol vagy, hogy ne aggódjak. Azért aggódom, mert szeretlek.”. Gyakran előfordul, hogy nem mondja ki, csupán érezteti, hogy „Felelősséggel tartozol értem.”.

A társfüggőség azonban nem marad meg a személyes kapcsolatok szintjén. Mivel alapvetően meghatározza a világról alkotott képünket, valamilyen szinten érvényesül mindenben, amit létrehozunk: a társadalmi struktúra, a közigazgatási szervek működése, a nevelés, a kultúra területei (például a filmek) mind-mind hordozhatnak társfüggő mintákat, ezzel erősítve és újratermelve azokat. A társfüggő egyének tehát társfüggő szervezeteket hoznak létre, társfüggő társadalomban élnek, művészi alkotásaikban pozitívumként tűnnek fel a társfüggő minták. E társfüggő kultúra azután erősíti az egyének társfüggőségét és újabb társfüggő minták elsajátítására készteti őket.

Az utóbbi ötven évben jelentősen átrendeződtek a párkapcsolati szerepek. A tanulmányi időszak kitolódása, a fiatal felnőttkor meghosszabbodása, az elköteleződés válsága, a női és férfi szerepek közeledése és keveredése új színekkel és jellegzetességekkel rajzolta át a párkapcsolatokat. A kapcsolati érintkezés és dinamika sajátos formáit, stílusát teremtette meg a tömegkommunikáció széleskörű elterjedése, az Internet és a mobiltelefon.


A függőségre szocializált, elégtelen énhatárokkal rendelkező, önértékelésükben bizonytalan, stabil családi hátteret nélkülöző, gyermeki intimitásra törekvő egyének gyakran kerülnek kiszolgáltatott kapcsolatba. A társfüggőkre jellemző a megaláztatásig való görcsös ragaszkodás a partnerhez.

Az intimitás a modern párkapcsolatok egyre fontosabb és sérülékenyebb értékévé vált, miközben kevés modell értékű kapcsolatot látunk magunk körül. Stabil énhatárok, érett személyiség, bátorság, kudarctűrés, kontrollképesség, alkalmazkodni tudás, jó kommunikációs készség, empátia nélkülözhetetlen a harmonikus, mély, elkötelezett, de a másik szuverenitását is elfogadó párkapcsolatokhoz.

 

 

Terápia

 

 

Join a 12-Step program, such as Codependents Anonymous or seek counseling. Work on becoming more assertive and building your self-esteem.

 

 

A kodepedencia, bár nem minősül mentális egészségügyi diagnózisnak, többségében azért mert a tünetek széles körben megfeleltethetőek ráilleszthetőek, találóak. Komoly distresszt okozhat a társfüggőség, és más mentális zavar is kifeljődhet, mint a  szorongás. A pszichológus abban tud segíteni, hogy csökkenti a kodependens kötődési viselkedést, és ezáltal egy egészségesebb kapcsolati mintázat alakul ki.

 

 

 

 

 

Mi okoz kodependenciát?

 

ADDICTION AND CODEPENDENCY

Codependency may arise when someone is in a relationship with a person who has an addiction. The partner may abuse substances, or they may have an addiction to gambling or shopping.

The person with codependency may take on a “caretaker” role for their partner. The partner may rely on the caretaker to handle finances or household chores. If the addiction causes issues outside the relationship, the caretaker may cover for their partner. For example, someone who abuses alcohol may skip work. A codependent person may call the partner’s boss on their behalf and claim their partner is ill.

The caretaker often cares for their partner out of a sincere desire to help. Yet their behavior often enables their partner to continue the addiction. When the caretaker “saves” the partner from consequences, the partner often loses motivation to change. They may not seek the professional rehab they need. Without help, the addiction may get worse.

That said, the caretaker is not to blame for the other person’s addiction. While codependency can contribute to someone refusing treatment, it is not the only cause. Barring a safety crisis, someone cannot force others into rehabilitation.

This relationship can also harm the caretaker. The codependent person often throws their own needs to the side to care for the partner. Their codependent habits can worsen with time. They are unlikely to seek treatment for their own mental health concerns.

ABUSE AND CODEPENDENCY

Codependency can also develop from living in an abusive household or relationship. Emotional abuse can make people feel small or unimportant. Codependent behaviors can develop as a way to counteract those feelings.

For example, someone may act as caretaker for a person with addiction in order to feel needed. Another individual may try to earn gratitude by catering to others’ needs at a cost to themselves. “Saving” others can make people feel empowered and important.

A person with codependency may feel responsible for the abusive individual. If an abuser has an untreated mental health concern, the person may try to “heal” them with care. Yet love alone is not enough to treat a mental health condition. The abusive person will need professional care to begin recovery.

Some people in codependent households may feel like they are protecting their family by keeping their problems private. But enabling one party’s abuse often causes harm to the other family members. Failing to report child abuse can make a person an “accessory after the fact,” and bring about legal consequences.

PARENTING AND CODEPENDENCY

Parents with codependency may try to live vicariously through their children. Some parents may try to protect a child from all hardship in life. Others may try to control a child so they grow up to meet the parent’s definition of success.

This behavior can increase the risk of codependency in children. When children are allowed to explore the world and make their own plans, they develop a sense of independence. When parents make all the decisions, children may learn to ignore their own desires. They can also learn to place others’ approval above their own needs.

These effects can last for years. A codependent child may lack confidence and struggle to make decisions as an adult. They may seek out relationships in which someone else has all the power. Without help, the cycle of codependency may continue for another generation.

CAREGIVING AND CODEPENDENCY

Caregivers spend their days caring for a loved one who has a chronic illness or disability. They may provide transportation, help the person bathe, or offer other day-to-day assistance. Caregiving is often difficult in and of itself. Yet codependency can further complicate the dynamic.

If you are a caregiver, you may wonder about your own behavior. Where do you draw the line between typical caregiving and codependency? Every situation is different, but if you display the following signs, there may be cause for concern:

  • Insisting a loved one do everything your way. When there is an issue of safety or health, you may need to put your foot down. But it is not necessary to make every decision for the person. If your loved one wishes to wear a certain shirt, you do not need to steer them toward a more fashionable wardrobe.

  • Revolving your entire life around the loved one. Caregiving can take up a lot of time and energy. Yet it is important to rest on occasion and to have a social life outside of your loved one. Otherwise you may grow resentful and burnt out.

  • Encouraging your loved one to rely on you alone. Many people like to feel needed. Yet if you see other caregivers as “rivals” or discourage your loved one from being self-sufficient, there may be an issue.

Codependency can cause a lot of strain between you and your loved one. Addressing codependent behaviors may improve your relationship. Setting boundaries and practicing communication can make a stressful situation a little healthier.

CO-OCCURRING MENTAL HEALTH CONDITIONS

Although codependency is not a diagnosis, it can interfere with a person’s well-being. People with codependency are more likely to have low self-esteem and strong feelings of shame. Research has found relationships between codependency and the following conditions:

Codependency is also a risk factor for substance addiction. Addiction can develop as a way to avoid difficult emotions. Some people may abuse substances to bond with a partner who is also addicted. A partner may also pressure the person with codependency into using drugs or alcohol.

If you think you may be codependent, you might wish to find a therapist. A mental health professional can determine if your behaviors resemble codependency. They can also treat any co-occurring mental health issues. In therapy, you can explore the roots of your behavior and learn to balance your needs with those of others.

++++

WHAT DOES CODEPENDENCY LOOK LIKE?

In psychology, codependency describes one person’s behaviors and attitudes rather than the relationship as a whole. Someone who is codependent often builds their identity around helping others. They may “depend” on others to validate their self-worth. A codependent person may deny their own desires or emotions to get this approval.

Not every codependent person will show all these symptoms. But if a person shows many of these traits, they may be codependent.

A társfüggőség

Ha valaki mindent megtesz azért hogy a kapcsolat működjön, akkoris ha az már káros, az nem jó, vagy bármit megbocsátanak csak azért hogy a kapcsolat fennmaradjon, azok a társfüggők, . Az egészséges személyiség nem enged átlépni egy bizonyos határt, van olyan amit megbocsáthatunk a párunknak, de van olyan amit nem.

Rendelők

NAPHEGY 

1016 Budapest, Mészáros u. 2. II. em. 3.

(kapucsengő: 24)

MILLENÁRIS 

1024 Budapest, Lövőház u. 33. II. em. 1.

(kapucsengő: "rendelő" felirat)

MOM

1126 Budapest, Beck Ö. Fülöp u. 4. II. em.

(kapucsengő: 1)

Elérhetőségek

06-20-289-5416

  • Grey YouTube Icon
  • facebook
  • Instagram