Milyen szubjektív érzésekkel jár együtt ez a szorongás?
A szorongás kellemetlen. Sokszor olyan érzés, mintha egy üvegbúra választaná el az embert a mindennapoktól, miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok zakatolnak az érintett fejében:
- „Meg fogok őrülni!”
- „Miért történik ez velem?”
- „Mi van, ha komoly betegségem van?”
A környezetéből pedig gyakran olyan tanácsokat kap, hogy „Szedd már össze magad”. Ez csak tovább erősíti az ördögi kört, hogy „Valami baj van velem” — ami egyre távolítja az érintettet az addigi hétköznapi tevékenységektől, kedvtelésektől.
Mik a konkrét tünetek pánikroham esetén?
A pánikroham egy váratlan, intenzív szorongásos élmény, az érintett eleinte nem is tudja, mi történik vele. Bárhol és bármikor kialakulhat: egyedül otthon, társaságban, nyilvános helyen. A tipikus testi és lelki tünetek:
Ráismer a leírtakra? Nem kell egyedül megküzdeni vele. Találja meg a megfelelő szakembert, vagy foglaljon egy bevezető időpontot.
Testi tünetek
- Heves szívverés, izzadás, remegés vagy reszketés
- Nehézlégzés, fulladásérzés, gombócérzés a torokban
- Mellkasi diszkomfort, szédülés, ájulásérzés
- Hő- és hideghullámok, nyelési nehezítettség
Pszichés tünetek
- Kontrollvesztéstől, megőrüléstől való félelem
- Valóságidegenség, derealizáció érzése
- Halálfélelem, a „valami katasztrófa történik” érzése
A roham gyorsan, általában 10 perc alatt éri el a maximális intenzitást, és akár 20–30 perc alatt meg is szűnik.
Az ördögi kör — előretartó szorongás
Jellemzően az első pánikroham után kialakul egy félelem a következőtől, és kezdetét veszi egy ördögi kör. Megjelennek a „mi lesz, ha…” gondolatok:
- „Mi lesz, ha elájulok itt a metrón? Ki fog segíteni?”
- „Mi lesz, ha megint pánikrohamom lesz?”
- „Mi lesz, ha megfulladok?”
Ezek a gondolatok csak elősegítik a szorongás intenzívvé válását, aminek végül totális pánikroham lehet a vége.
A döntő tényező, hogy belekerül-e az érintett a szorongás örvényébe. Egyre inkább odafigyel a testi érzetekre, a gyötrő gondolatokra, és egyre inkább tart ezektől: „Mi lesz, ha megőrülök?”, „Mi van, ha ez valami súlyos betegség?”, „Mi lesz, ha mások is észreveszik?”.
Minden aggodalom tovább ront a problémán és fokozza a feszültséget, egy ördögi kört kialakítva.
Mit jelent a pánikzavar („pánikbetegség”)?
A pánikzavar visszatérő, váratlan pánikrohamok egymásutánja. Fontos szerep jut annak, hogy az egyén hogyan ítéli meg a testében és az elméjében zajló folyamatokat.
A pánikroham után gyakran alakul ki tartós szorongás, rettegés a következő rosszulléttől. Az így kialakult szorongás nagyban megkönnyíti egy következő roham kialakulását — és bezárult a kör.
Szervi elváltozás kizárásának fontossága
A jellegzetes testi panaszok miatt gyakran valamilyen testi betegség (például szívbetegség) gyanúja merül fel. Ezért nagyon fontos a szervi elváltozás kizárása a pszichoterápia megkezdése előtt — ezzel csökken az aggodalom és tisztább lesz a kép.
A pánikrohamok és a pánikbetegség kezelése
A szorongást meg lehet szüntetni — kiemelten fontos a kezelés mielőbbi megkezdése, hogy megelőzzük az esetleges másodlagos problémák kialakulását. Ezek lehetnek:
- Életminőség romlása, beszűkült életvitel
- Elkerülő viselkedés, szociális elszigetelődés
- További pszichés zavarok (depresszió, agorafóbia)
- Egészségkárosodás, addikciók kialakulása
Pszichoterápia mint elsődleges kezelés
Enyhébb esetekben gyógyszeres kezelés helyett, súlyosabb esetekben mellette pszichoterápia ajánlott. A folyamat során a kliens megtanulja, hogyan csökkentheti a szorongást, és hogyan közelítheti meg másként a rohamot kiváltó helyzeteket.
Különösen hatékony a kognitív viselkedésterápia (CBT), az interoceptív expozíció és a kognitív átkeretezés.
Javulást elősegítő kiegészítő tevékenységek
Amennyiben nincs egyéb kizáró tényező, a rendszeresen végzett testmozgás igen hatékony kiegészítője a terápiának. További javulást elősegítő tevékenységek:
- Relaxációs technikák (Jacobson, autogén tréning)
- Légzőgyakorlatok elsajátítása
- Rendszeres testmozgás (kardió, jóga)
- Megfelelő alvási rutin
Az első lépés a felismerés. A második a segítségkérés.
A REIKON Pszichológiai Központban több mint 100 szakember dolgozik. Egyéni terápia, csoportos forma vagy pszichiáter konzultáció — abban segítünk, hogy visszanyerje a belső biztonságát.
Gyakori kérdések
Veszélyes a pánikroham?
Nem, a pánikroham önmagában nem veszélyes — bár nagyon ijesztő. A test reakciói (szívverés, fulladásérzés) látszólag drámaiak, de a roham természetes módon lecseng. Szervi elváltozás kizárása után tudni: amit átél, az egy szorongásos reakció, nem szívinfarktus. Ez a tudás már önmagában csökkentheti a következő roham intenzitását.
Mennyi idő alatt javul az állapot terápiával?
A pánikbetegség a CBT egyik leggyorsabban javuló problémaköre. 3–6 hónap kifejezetten célzott munka általában jelentős enyhülést hoz. Az első érzelmi megkönnyebbülés gyakran már néhány alkalom után jelentkezik — már a megértés és a kimondás is sokat segít.
Kell-e hozzá gyógyszer?
Nem minden esetben. Enyhébb formánál a pszichoterápia önmagában is elegendő. Súlyosabb esetekben — amikor a rohamok gyakorisága és intenzitása megakadályozza a terápiás munkát — gyógyszeres támogatás (SSRI vagy SNRI) lehet hasznos. A pszichiáter szakorvos és a pszichológus közösen egyeztetik az ideális beállítást.
Mi a különbség a pánikbetegség és az agorafóbia között?
A pánikbetegség a visszatérő pánikrohamok sajátja. Az agorafóbia az ennek nyomán kialakuló elkerülő viselkedés — a személy elkezdi kerülni azokat a helyzeteket, ahol pánikrohama lehetett. A kettő gyakran együtt jár, és a kezelés is hasonló elvekre épül.
Milyen szakember segíthet?
Klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták és — kísérő tünetek esetén — pszichiáter szakorvosok foglalkoznak a pánikbetegséggel. A módszerek közül különösen hatékonyak a kognitív viselkedésterápia (CBT), valamint az interoceptív és in vivo expozíciós eljárások. A szakember-keresőben a „pánik” szűrővel találja meg a releváns kollégákat.
Mit tehet a hozzátartozó?
A leghasznosabb a türelmes, ítélkezésmentes jelenlét. Ne bagatellizálja a tüneteket („szedd össze magad”), és ne is essen pánikba — a nyugodt támogatás sokat segít. A terápia előrehaladtával a hozzátartozó konkrét feladatot is kaphat (pl. közös expozíciós gyakorlatok). Ha a hozzátartozói teher túl nagy, érdemes számára is pszichológiai konzultációt kérni.