Gyermekkori pszichoszomatikus panaszok

A pszichoszomatikus panaszok olyan testi tünetek, mint például a hasfájás, amelyek hátterében nem áll szervi elváltozás, eredetük a lelki megterhelésben, szorongásban vagy konfliktusokban keresendő.

Test és lélek összefonódása

A test és a lélek nem választható külön, egy tünet észlelésekor néha nehezen különíthető el, melyik testi, azaz szomatikus, illetve lelki, azaz pszichés rendellenesség. A pszichoszomatikus elnevezés ezt az összekapcsolódást igyekszik kifejezni, utalva arra is, hogy az összekapcsolódás kétirányú, mindkettő kiválthatja a másikat, illetve hogy bármely betegség egyben szomatikus és pszichés aspektussal is bírhat.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a pszichoszomatikus tünetek valódi fizikai fájdalmat jelentenek, és nem színlelés vagy a felelősség, feladatkör elől való menekülés áll a hátterükben. A gyermek- és serdülőkorban különösen gyakran találkozhatunk ezzel, mivel náluk az érzelmi, lelki problémáik kifejezése akadályozva van, így azok jellemzően testi tünetekben nyilvánulnak meg.

Leggyakoribb pszichoszomatikus tünetek gyermekkorban

A csecsemő fiziológiás működésében is megjelennek pszichés affektusok, például a sírás, ami egyáltalán nem kóros. Később, a beszéd kialakulásával ezek a non-verbális jelzőrendszerek kissé háttérbe szorulnak, de nem tűnnek el, időnként, például egy nyugtalan éjszakai alvás során megjelenhetnek. Ezeket pszichoszomatikus reakcióknak nevezzük.

Ezek általában nem számítanak kórosnak, minthogy biológiai eltérésekkel még nem találkozunk. Amikor már az is megjelenik, és az őt gondozó személyhez kötődő konfliktusokban is feltárható, pszichoszomatikus zavarról beszélünk. A helyes, időben megkezdett kezeléssel ez a folyamat még visszafordítható. A pszichoszomatikus betegség megjelenésénél már szervi és pszichés érintettség is kimutatható.

A gyermekek körében előforduló pszichoszomatikus zavarok sokfélék lehetnek. Csecsemőkorban főleg hasfájás, étvágy- és alvászavarok jellemzőek, míg az óvodásoknál és a kisiskolásoknál inkább gasztrointesztinális (gyomor-és bélrendszeri) és urogenitális panaszok jelentkeznek. Náluk emellett jellemzően fokozott a fertőzésre való hajlam a szeparációs szorongás miatt. Ahogy nőnek, előtérbe kerülnek a pszichogén fejfájások, a fokozott infekcióra való hajlam, aminek ebben a korban a szeparációs szorongás mellett az ekkor esetenként megjelenő teljesítményszorongás okozhat. Serdülőkorban ezekhez társulhatnak még evészavarok is.

Az emésztőrendszeri panaszok közé tartozik a funkcionális hasfájás, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, puffadás. Különböző fájdalmak, mint a krónikus fejfájás, végtagfájdalom, mellkasi fájdalom is lehet pszichoszomatikus. Megjelenhetnek légzési és ehhez kapcsolódó panaszok, például krónikus köhögés, gombócérzés a torokban, szédülés. A pszichoszomatikus tünetek közé tartoznak a viselkedésbeli változások: alvászavarok, regresszió (korábbi fejlettségi szintre való visszaesés), szeparációs szorongás, iskolaundor.

A szülőnek az tűnik fel általában először, hogy megváltozott a gyermek érzelmi állapota, feszült,  szomorú, vagy éppen agresszív. Emellett észlelik a fizikai tüneteket és a megváltozott viselkedést. A tünetek sokszor szünidőben vagy hétvégén enyhülnek, ami szintén a pszichoszomatikus eredetre utalhat.

A pszichoszomatikus tünetek mögötti okok

A panaszok észlelésekor az első lépés mindig a negatív orvosi leletekkel alátámasztott gyermekorvosi kivizsgálás. A gyermekorvosnál megforduló betegek 10-25 %-a lehet pszichoszomatikus eredetű panasz tizenévesek 10%-nál gyakori fejfájás, mellkasi fájdalom, hányinger, fáradtság Konverziós zavar lányoknál gyakoribb, 6 éves kor alatt alig fordul elő Fájdalom zavar serdülőkor vége felé lányoknál gyakoribbá válik 12-16 éves korban visszatérő szomatikus panaszok gyakorisága fiúk 4, % Lányok 11% (Offord és mtsai, 1987)

A pszichoszomatikus megbetegedések esetében több tényező, biológiai, pszichológia és szociokulturális egyaránt kiváltó ok lehet. Ugyanaz a kiváltó ok egészen más tünetet produkál az egyes gyermekek esetében, és ennek megfelelően az azonos tüneteket mutató kisgyermekeknél is egészen különböző okok állhatnak a probléma hátterében. A szomatizációra, vagyis a lelki problémák fizikai tünetekbe fordulására való hajlamot bizonyos biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők is befolyásolják.

A pszichoszomatikus tüneteket kiváltó leggyakoribb lelki okok és stresszforrások terén elsődleges a családi konfliktus, például a szülők válása, veszekedések, anyagi problémák, alkoholizálás vagy a nevelési attitűdből eredő okok, mint a túl magas elvárások vagy a szorongó, szomatizáló, túlféltő, vagy éppen érzelmileg elhanyagoló anya/nevelő. Emellett kiemelkedő az oktatási intézménnyel kapcsolatos nehézségek, itt a legáltalánosabb a beilleszkedési zavarok, teljesítménykényszer, bullying (bántalmazás) és a tanulási nehézségek, illetve valamilyen pszichotrauma (pl. szexuális zaklatás, fizikai vagy érzelmi bántalmazás). Fontos tényező a személyiség is, ha a gyermek érzelmeit nehezen éli meg, nehezen fejezi ki, introvertált, nem képes lazítani, teljesítményorientált illetve perfekcionista, a pszichés problémák nagyobb eséllyel fordulnak testi tünetekbe. A média hatása sem elhanyagolható, gondoljunk csak a szorongást keltő ingerekre, melyek ha feldolgozatlanul maradnak, akkor szorongást idézhetnek elő a gyermekben. E tényezők fennállása esetén nagyobb az esély a szomatizációs problémák kialakulására.

Mit tehet a szülő?

Amennyiben a gyermeknek testi tünetei, fájdalmai vannak, a legelső a gyermekorvosi kivizsgálás, aki, ha szükségét látja, különböző szakorvosokhoz irányítja a gyermeket, itt a cél a szervi okok kizárása. Komolyan kell venni a fájdalmat, nem „hisztinek” nevezni és csökkenteni a családi feszültséget, illetve az oktatási intézményben és a gyermek környezetében minimalizálni érdemes a stresszfaktorokat.

A családnak el kell fogadnia, hogy lelki ok esetén a gyermekek valóban megélik a fájdalmat. Ha a tünetek tartósak, gyermekpszichológus segítsége szükséges. A lelki eredetű panaszokat nem lehet egy alkalommal eltüntetni, a rendszeres pszichológiai terápiának komoly szerepe van.

Ha szülőként nem tudja a problémát megoldani, kérjen mielőbb háziorvos és pszichológus segítséget.