Szeparációs szorongás kisgyermekkorban

A szeparációs szorongás gyermekkorban

A szeparációs szorongás a kötődő kapcsolat természetes velejárója, gyermekeknél fordul elő leginkább, mint szorongásos reakció a szülőtől való elválásra. Három hullámban jelentkezik intenzívebben: 6-8 hónapos kor körül, 1,5-2 évesen és iskolakezdés idején. Jellegzetes tünete a heves sírás és félelem kifejezése a szülő távolodására.

Az elválástól való félelem kiemelt időszakai

A gyermek 6-8 hónapos korában a mozgásfejlődés beindulása folytán egyre önállóbbá válik. Ha már tud ülni, egyedül is könnyen meg tud fogni tárgyakat, ha feláll, belátja a teret és még magasabbra is elér. A kúszással, mászással és járással helyváltoztatásra is képes. Ez egy új megismerés kezdete, új szakasz, nagy öröm, de egyben fokozott izgalom és kicsit félelmet is kelthet a gyermekben. A szülőre való utaltság csökkenésével a gyermek úgy érzi, elveszíti az anya közelségét, így biztonságérzete csökken. Ez a fajta érzelmi kettősség túlterheli az idegrendszert, a gyermeknek szüksége van a szülői szeretet megerősítésére, a biztonságérzetre, stabilitásra.

A második szeparációs szakaszban, 18-24 hónapos korban ez a fajta érzelmi kettősség még intenzívebb. Ennek részben az is a magyarázata, hogy ehhez itt társul még a dackorszak is, ami egyébkénti is érzelmileg felfokozott időszak. Ilyenkor alakul ki az önálló éntudat, a gyermek feszegeti a határokat, keresi a saját helyét, hatókörét. A gyermek hol ellöki a szülőt, hogy rátapad. A szülő legfőbb feladata ebben a szakaszban az érzelmi biztonság nyújtása, a türelem és a korlátok következetes betartatása. 

A harmadik szakasz az iskoláskor kezdete. Az iskolakezdés körüli szeparációs szorongás a szülőktől való elválás miatti természetes aggodalom, ami pszichoszomatikus tünetekben, például hasfájásban, dühkitörésekben, sírásban vagy iskolafóbiában is megnyilvánulhat. Kezelésében a legfontosabb a támogató, határozott szülői hozzáállás, a biztonságos búcsúzási rutin és a stresszoldás.

A szeparációs szorongás okai

A szeparációs szorongás azért jelenik meg, mert a fejlődésnek ezen a fokán a gyermekek küzdenek a tárgyállandóság fogalmával, vagyis hogy az emberek és a tárgyak akkor is léteznek, amikor ők nem látják. Ilyenkor még az idő fogalmát sem értik, egy örökkévalóságnak tűnhet egy perc, amíg a szülő kilép a szobából.

A szeparációs szorongás tüneteit leggyakrabban egy megváltozott élethelyzet erősíti fel. Ilyen például  a kistestvér születése, beszoktatás a bölcsődébe vagy óvodába, intézményváltás, költözés,, új gondozó, válás, a szülő időszakos vagy végérvényes elvesztése, de az is, ha a szülő feszült.

A szeparációs szorongás és a kötődési fajták

Fontos kiemelni, hogy a szeparációs szorongás stresszel járhat a gyermeknek és a szülőknek is, de ez a biztonságos kötődés, tehát az erős köteléket jele.

A biztonságosan kötődő gyermek anyja jelenlétében bátran és szabadon felfedezi fel a világot, míg távollétében a nyugtalanság jeleit mutatja. A biztonságosan kötődő gyermek, a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja, majd boldogan üdvözli a visszatérő szülőt. A szülő jelenlétében könnyen megnyugszik, és barátságosan viselkedik az idegennel.

Az elkerülő kötődésnél ezzel szemben a gyerek látszólag nem reagál anyja távozására és az idegennel sem veszi fel a kapcsolatot, a szülő visszatérésére sem reagál. A reakciómentesség látszata mögött a gyermekben élettanilag ugyanolyan változások mennek végbe, csak megtanulják nem kimutatni azokat. 

Ambivalens kötődésnél a gyermek az anya jelenlétében is nyugtalan, a közelségét keresi, nem játszik egyedül, s ha kimegy a szobából, dühös és nyugtalan lesz. A gyermek itt nem érzi az anya felől sugárzó biztonságot, mivel a szülő képtelen gyermeke megnyugtatására. Ennek oka, hogy az anya többnyire kiszámíthatatlan, nem a gyermek jelzései, hanem önmaguk belső állapota alapján reagálnak.  

A dezorganizál kötődésnél a gyermek számára az anya a biztonság és a veszély forrása egyben, így viselkedése zavart. Az ilyen kötődési típusú gyermekek életében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás, vagy szülői bántalmazás. A gyermek néha menekül az anya elől, vagy lemerevedik, vagy teljesen meglepő dolgot tesz. Itt a szülő távozására a gyermeknek nincs állandó stratégiája, emiatt viselkedése szabálytalan, rendszertelen.   

A szeparációs szorongás tünetei

Természetes, ha a csecsemő és a kisgyermek, amikor a szülő eltávoldodik a térben, túlzott ragaszkodást mutathat, főleg, ha számára ismeretlen környezetben van. Jellemző, hogy ebben a korban tart az idegenektől, lehetséges, hogy előnyben részesíti az egyik szülőt a másikkal szemben, igényli a szülő jelenlétét elalváskor vagy akár az éjszaka folyamán is.

A szeparációs szorongás egy természetes jelenség. Szeparációs zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek az életkorhoz képest erőteljesebbek és ha olyan fokú stresszt okoznak, ami megnehezíti a mindennapi életet.

A szeparációs szorongás kezelése

Fontos, hogy felismerjük a helyzetet és megértően, szeretettel válaszoljunk a gyermek igényeire. Ez egy ideiglenes időszak, ami nehezebb érzelmileg, és semmiképp nem rontjuk el a gyermeknevelést azzal, ha kicsit engedékenyebbek vagyunk ebben az időszakban. Fontos, hogy a szülő megőrizze saját érzelmi stabilitását, a nehezebb helyzetekben és azt erősítse, hogy a gyermek kiélvezheti új képességeit, míg ő a háttérben, a közelében biztonságot tud adni, ha már elég volt a felfedezésből vagy nehézsége adódna.

Tippek szeparációs szorongás megelőzéséhez és oldásához

• Finoman szoktassuk a gyermeket arra, eltávolodunk tőle, elsőként kukucs-játékokkal, később rövid távollétekkel. A „közel vagyok, de eltűnök” típusú játékokat már csecsemőkkel is gyakorolhatják, a pár perces különlétetek során a gyermek megtanulja, hogy egyedül is biztonságban van, és a szülő vissza fog térni.
• A szeretetről, bátorságról szóló mesék példát mutathatnak a távolság elviseléséhez.
• Ha elég nagy már, a távolságot könnyebb megélnie, ha valamihez kötjük a visszatérést (pl uzsonna után) és beszélgetünk vele arról, mit csinálunk majd közösen a külön töltött idő leteltével.
• Egy szülőre emlékeztető tárgy vagy plüss is biztonságot nyújthat.
• Határozottan, gyorsan és vidáman köszönjük el a gyermektől, ne lássa rajtunk, hogy minket is megvisel az átmeneti elválás.
• Mindig olyan személyre bízzuk a gyermeket, akit ismer, akit szeret, akihez kötődik.
• Mindig köszönjön el a szülő, és mondja meg, hová megy, és mikor jön vissza.

Szeparációs zavar

Bár a jelenség normális, extrém vagy tartós formája, ami erősen nehezíti a gyermek vagy felnőtt mindennapi életét, kezelést igényel. Ha a szorongás elhúzódik, javasolt pszichológus segítségét kérni, mert a jelen problémáin túlmenően a kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.

Speciális deszenzibilizáló, azaz hozzászoktató kezelés válhat szükségessé, amikor a gyermek technikákat tanul, hogy képes legyen szembenézni a félelmeivel, míg a szülő támogatást kap abban, hogyan segítheti gyermekét ebben a folyamatban. A gyógyszeres terápia közül átmenetileg szorongáscsökkentők alkalmasak a betegség kezelésében.

Érdemes szakemberhez fordulni, ha:

• A gyermek 2-3 éves kor után is a szeparációs szorongás erőteljes jegyeit mutatja,még rövidebb ideig sem képes eltávolodni a szülőtől.
• Néhány órás szülői távollét esetén testi panaszok jelentkeznek, holott megbízható, számára ismert személlyel van együtt.
• Fél egyedül maradni a szobában.
• Fél, hogy ő vagy a szülei megbetegszenek vagy balesetet szenvednek el
• Retteg az egyedül alvástól.