Kényszertünetek (kényszerbetegség, OCD)

​szerző: Reikon Pszichológia ( all rights reserved)

Milyen mentális zavar kategóriába sorolható az OCD ( obszesszív kompulzív ) zavar?

​A kényszerbetegség (obszesszív-kompulzív zavar) számos közös vonást mutat a szorongásos zavarokkal, a DSM-5 diagnosztikus rendszerében mégis különálló kategóriába került, mivel jelentős neurobiológiai különbségeket azonosítottak a két zavarcsoport között. Ugyanakkor az ún. kényszeres spektrumzavarok (más néven obszesszív-kompulzív és rokon zavarok) közé sorolják az obszesszív-kompulzív zavart és az egyéb kényszeres spektrumzavarokat, mint például a testképzavart (testdysmorphia), a kényszeres gyűjtögetést (hoarding disorder) és a hajtépkedést (trichotillomania).

​

Mi jellemző a kényszerbetegségre? 

​Ebben a mentális zavarban szenvedő személyek jellemzően túlzottan sok időt töltenek különféle kényszeres tevékenységekkel, például ellenőrzéssel, rendszerezéssel, rendrakással vagy tisztálkodással. Ezek a viselkedések jelentősen zavarják az életvezetést, mivel a napi rutinba beékelődő, időigényes gondolkodásbeli és viselkedéses rítusok miatt a személy jelentős időt veszít el fontosabb tevékenységekből.

A beteg gyakran felismeri saját gondolatainak és cselekedeteinek irracionalitását vagy túlzott voltát, mégis képtelen azokat kontrollálni, ami további frusztrációt és szorongást okoz számára. Az obszesszív-kompulzív zavar régen viszonylag ritka mentális zavar­nak számított, ma már azonban egyre gyakoribb: a lakosság körében az élettartam-prevalencia 2–3% körül mozog. A tünetek jellemzően a késő serdülőkorban, átlagosan 19 éves kor körül jelentkeznek először, és a stressz erősíti aztán ezt.

​

Hogyan ismerhetők fel a kényszergondolatok?

Visszatérő, tolakodó gondolatok, impulzusok vagy képek, amelyek irracionálisnak, értelmetlennektűnnek a személy számára, és ráadásul szorongást is okoznak. A beteg megpróbálja elnyomni ezeket a gondolatokat, vagy semlegesíteni őket, ám azok újra és újra előjönnek, nem tudja kizárni őket.

Ezek a kényszergondolatok vag yún. „obszessziók” nem a mindennapi élet valós problémái feletti reális aggodalmaskodást jelentik, hanem szokatlan, nem odaillő tematikájú tartalmakat (pl. agresszív, szexuális, vallási, szennyeződéstől való félelem stb.). Fontos megjegyezni, hogy a mindennapi aggodalmaskodás (pl. általános szorongásos zavar esetén) és az OCD-s obszessziók között különbség van: az OCD-s gondolatok erősen nyomakodóak, a személy számára kevésbé önazonosak és nincsenek összhangban a reális veszélyekkel vagy tényekkel.

Az OCD-vel diagnosztizált személyek jelentős részénél (a szakirodalom szerint kb. 20–30%-ában) elsősorban vagy kizárólag kényszergondolatok jelennek meg. Ezekben az esetekben a klasszikus, látható kényszercselekvések hiányozhatnak, helyettük viszont gyakran előfordulnak rejtett, mentális kényszerek (pl. semlegesítő gondolatok, imák, belső ellenőrzés), amik tulajdonképpen a kényszerviselkedésnek feleltethetőek meg, csak éppenséggel ezek az agyban játszódnak le.

​Témájukat tekintve a kényszergondolatok lehetnek:

• erőszakos  ( visszatérő gondolat hogy valakit bántunk)
• ellenőrzéses ( félelem attól hogy nem kapcsoltunk ki a lakásban valamit vagy nem zártuk be az ajtót)
• fertőzéstől való félelem 
• kellemetlen  szexuális tartalmú gondolatok

​​

​​Hogyan ismerhetőek fel a kényszercselekvések?

​Ezek olyan cselekvési rituálék, amit a kényszergondolatok enyhítésére végez a személy. Például:

• gyakori kézmosás, gyakori zuhanyozás, nem érintenek meg olyan tárgyakat amihez kórkozókat társít, hogy a fertőzéstől való félelmet  (kényszergondolatot) csökkentsék
• ismételten ellenőrzik hogy a tűzhely ki van-e kapcsolva, hogy a tűzokozástól való félelmet /kényszergondolatot enyhítsék, vagy ellenőrzik az ajtót hogy a betöréstől való félelmüket megszüntessék
• folyamatosan a visszapillantó tükörbe néznek vezetés közben, mert azon aggódnak hogy elütöttek valakit
• számolás ( el kell számolni egy bizonyos számig, vagy ismételni kell egy szót valahányszor)

​​​Fontos kiemelni, hogy bár a kényszercselekvések (rituálék) célja a szorongás és a kényszergondolatok csökkentése, ezek a viselkedések csak átmeneti enyhülést hoznak. Ennek ellenére erősen kényszerítő jellegűek: a személy úgy érzi, muszáj elvégeznie őket, különben a szorongás elviselhetetlenné fokozódna.

Ez az ambivalencia – vagyis a belső konfliktus aközött, hogy a beteg szeretne megszabadulni a kényszercselekvésektől, erősen próbálkozik kikerülni belőle, ugyanakkor erős, sürgető késztetést érez azok végrehajtására is a szorongás enyhítése érdekében – tovább mélyíti azt a kellemetlen negatív ördögi kört amibe a személy ilyenkor belekerül, és így erősödik a kudarcérzés, a tehetetlenség és a kétségbeesés.

​

Mik a kényszerbetegség biológiai faktorai?

​Kutatások alapján a kényszerbetegséget az agy szerotonin-anyagcsereműködés zavarával hozzák összefüggésbe, ezen kívül vannak arra utaló bizonyítékok hogy a  prefontális kéreg és a farkas mag túlzott aktivitása is szerepet játszhat a kényszerbetegség kialakulásában. Az OCD örökölhetősége meglepően magas, ami szintén a tünetek biológiai alátámasztottságát bizonyítja.

​Milyen kezelési lehetőségek vannak?

​

1. Relaxációs tréning

Autogén tréning vagy egyéb mélyrelaxációs technikák napi szintű gyakorlása csökkenti a tüneteket

2. Kognitív terápia 

A terapeuta és a beteg közösen azonosítja a félelmet vagy bűntudatot kiváltó kényszergondolatokat, valamint a mögöttük álló maladaptív gondolkodási sémákat és alapvető hiedelmeket (pl. túlzott felelősségérzet, gondolat-akció fúzió). Ezeket a torz gondolkodási mintákat tudatosítják, logikai és empirikus úton megkérdőjelezik, majd adaptívabb, valóságosabb értelmezésekkel és hiedelmekkel helyettesítik.

​

3. Expozíció és válaszreakció megakadályozása

​Különböző helyzetek megtervezése a terapeutával együtt, ahol az a terv hogy a személy saját magát kiteszi olyan szituációnak, ahol a kényszertünet megjelenhet (pl. a pszichológus arra kéri hogy fogja meg otthon a kilincset ). Második lépésben arra kéri a terapeuta a személyt, hogy próbálja megakadályozni hogy végrehajtódjon a rituálé, vagy első körben csak csökkentse a rituálé mennyiségét ( pl. csökkentse a kézmosások számát.)

​

4. Gyógyszeres terápia

​

Az OCD-nél  gyakori hogy hosszú ideig kell szedni a gyógyszert és a felírt SSRI gyógyszer dózisai is gyakran magasabbak mint a szorongásos zavaroknál előírt adag.  Alacsony dózisban antipszichotikum is részét képezhetik a terápiás protokollnak. 

​

​

(Forrás: Edmund J. Bourne: Szorongások gyógyításának kézikönyve)