Mit nevezünk agorafóbiának?
Az agorafóbia nem más, mint a nyílt terektől, nyilvános helyektől és a tömegtől való félelem. Leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy a személy nem hajlandó, vagy képtelen elhagyni az otthonát, ennél azonban a legtöbb esetben többről van szó.
A problémának jellemzően részét képezi a nyilvános helyeken végzett tevékenységektől való félelem is, legyen szó tömegközlekedésről, vagy bevásárlásról. Az agorafóbiás személy élete ebből fakadóan nagyon nehezített, a legtöbb esetben elszigetelődik a többi embertől és a világtól.
Hogyan alakul ki az agorafóbia?
A negatív élmény és a kondicionálás
A fóbiák hátterében legtöbbször az adott helyzettel való múltbéli találkozás áll, mely során a személy negatív élményeket, szorongást élt át.
A negatív élmény ilyenkor nem feltétlenül magából a helyzet sajátosságából fakad, ám a személy később összekapcsolja a szorongást és az élmény körülményeit. Ezek után a hasonló helyzetekben akkor is megjelenik a szorongás, ha épp nincsen közvetlen, reális veszély.
Ráismer a leírtakra? Nem kell egyedül megküzdeni vele. Találja meg a megfelelő szakembert, vagy foglaljon egy bevezető időpontot.
Jellemző gondolatok agorafóbiánál
Az agorafóbia esetében az élmény jellemzően a nyilvános helyekhez kapcsolódik. A nyílt terekhez egyébként is a láthatóság és a sebezhetőség élménye fűződik, aminek következtében a személyen eluralkodik a gondolat, hogy valami rossz dolog történhet vele, és nem lesz képes a helyzet elhagyására. Jellemző gondolatok lehetnek:
- „Mi lesz, ha rosszul leszek a tömegben?”
- „Mi lesz, ha megtámadnak az utcán?”
- „Mi lesz, ha wc-re kell mennem és nincs mosdó a közelben?”
- „Mi lesz, ha pánikrohamot kapok, és nem tudok hazaérni?”
A kontrollvesztéstől való félelem
Nagyon hasonló folyamatok állnak a klausztrofóbia hátterében is, csak éppen ott a szorongás és a nyomasztó gondolatok a szűk, zárt helyzetekben jelennek meg. A kulcstényező tulajdonképpen mindkét esetben a kontrollvesztéstől való félelem: az érzés, hogy rossz dolgok történhetnek velem, melyeket nem tudok majd befolyásolni és szabályozni.
Ennek következtében egyre nehezebben tud úrrá lenni a szorongáson, és egy idő után valóban kicsúszik az irányítás a kezei közül. A helyzetben a szorongás pánikrohammá is fokozódhat, mely újabb negatív tapasztalatként a jövőben tovább erősíthet abban, hogy elkerülje a szituációt.
A pszichoterápia vagy a gyógyszeres terápia a jobb?
A gyógyszer és a pszichoterápia mérlegelése során nincs értelme annak a kérdésnek, hogy melyik a jobb. A kezelés célja mindkét esetben az, hogy a személy „visszamerészkedjen” a szorongást okozó helyzetbe, és képes legyen megmaradni benne.
Mikor elegendő a pszichoterápia önmagában?
Sok esetben nincs szükség gyógyszerre, mivel egy jól felépített pszichoterápiával fokozatosan merészkedhet vissza a helyzetbe a kliens, figyelve arra, hogy egyszerre mindig csak annyi szorongással kelljen szembe néznie, amennyit még elbír.
Mikor lehet szükség gyógyszerre?
Vannak azonban esetek, amikor a szorongás olyan mértékben eluralkodik a személyen, hogy képtelen gyógyszer nélkül végigmenni a gyógyuláshoz vezető úton. Ebben az esetben a pszichoterápia mellett hasznos lehet a kiegészítő gyógyszeres terápia. Az azonban biztosan állítható, hogy a probléma gyökerét képező élmények feldolgozásához és a helyzetekkel való megbirkózáshoz szinte minden esetben szükséges a pszichológiai segítség is.
Az agorafóbia kezelése kognitív viselkedésterápiával
A szorongásos zavarok kezelésében különösen gyorsnak és hatékonynak bizonyulnak a kognitív viselkedésterápiás (CBT) módszerek. Tekintve, hogy a kialakulásukban elsődlegesen a negatív élmények által kondicionált szorongás áll, a terápia célja az, hogy ezt a káros kondicionálást kioltsa és felülírja.
A folyamat tipikus lépései:
- Automatikus gondolatok feltárása. A kliens szorongása mögött álló önkéntelen gondolatok megvizsgálása.
- Kialakulás és hatás megértése. Hogyan formálódtak ezek a minták, és milyen szerepet játszanak a jelenlegi életben.
- Készségek elsajátítása. Olyan technikák, amelyek alkalmassá teszik a klienst arra, hogy csökkentse a szorongását és másként közelítse meg a szituációkat.
Szisztematikus expozíció — a megrettentő helyzettel való szembenézés
A kezelés fontos részét képezi a szisztematikus expozíciónak nevezett eljárás, mely során a kliens fokozatosan néz szembe a félelmet okozó helyzetekkel és teszteli a velük kapcsolatos elvárásait. Ez kezdetben csupán gondolatban zajlik, de később részét képezik a konkrét helyzetekben végzendő viselkedési kísérletek is.
Ez nem könnyű feladat — éppen ezért a terápia fontos előfeltétele a kliens elköteleződése és motiváltsága.
A társas környezet szerepe
A segítségkérés szempontjából fontos tényező, hogy a személy társas környezete hogyan reagál a problémára. Mint a legtöbb pszichés zavarnál, itt is jellemző az erős szégyenérzet, amit a barátok és családtagok gúnyolódása, vagy a nehézségek elbagatellizálása csak tovább fokozhat.
Hogyan segíthet a család és a barátok?
Jelen esetben azért is fontos kiemelni a társas környezet szerepét, mert a szorongást keltő helyzetbe való visszatérés segítésének megszokott és jól bevált módszere a közeli hozzátartozók bevonása. Jelenlétükkel fokozni tudják a személy biztonságérzetét.
A támogató légkör és a segítségkérésre való buzdítás tehát nagyon sokat számít abban, hogy a zavarral küzdő személy állapota mielőbb javulást mutasson.
Az első lépés a felismerés. A második a segítségkérés.
A REIKON Pszichológiai Központban több mint 100 szakember dolgozik. Egyéni terápia, csoportos forma vagy pszichiáter konzultáció — abban segítünk, hogy visszanyerje a belső biztonságát.
Gyakori kérdések
Mikor érdemes szakemberhez fordulni agorafóbia esetén?
Akkor érdemes szakembert keresni, ha a tünetek tartósak (több hete fennállnak), eluralják a mindennapi életet vagy a kapcsolatokat, és saját erőből nem tud rajtuk úrrá lenni. Ha a működése a munkában, a tanulásban vagy az otthoni környezetben már korlátozott, ne várjon — minél előbb kezdődik a támogatás, annál hatékonyabb a folyamat.
Mennyi idő alatt javul az állapot?
Az időtartam egyénenként eltér. Az első érzelmi megkönnyebbülés gyakran már néhány alkalom után jelentkezik — már a megértés és a kimondás is sokat segít. A kognitív viselkedésterápia szorongásos zavaroknál általában gyors eredményt hoz, a mélyebb terápiás munka pedig az állapot tartós javulását. A REIKON szakemberei segítenek megtalálni az Ön számára optimális tempót.
Az agorafóbia ugyanaz, mint a pánikbetegség?
Nem ugyanaz, de gyakran összetartoznak. A pánikbetegség a hirtelen rátörő, intenzív szorongásrohamok visszatérése — az agorafóbia gyakran erre épülve fejlődik ki: a személy elkezdi elkerülni azokat a helyzeteket, ahol pánikrohama lehetett. Sok esetben a két állapot együtt jelentkezik, és a kezelés is hasonló elvekre épül.
Online tudok-e így terápiára járni, ha nehéz elindulnom otthonról?
Igen — az online konzultáció kifejezetten jó megoldás a kezdeti szakaszban, amikor még nehéz az otthonelhagyás. A REIKON-ban több szakemberünk dolgozik online formában, és a kognitív viselkedésterápia jól adaptálható videóhívásos keretek közé. Az expozíciós feladatokat fokozatosan, közös tervezéssel végezzük el.
Milyen szakember és milyen módszer segíthet?
Klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták és — kísérő tünetek esetén — pszichiáter szakorvosok foglalkoznak az agorafóbiával. A módszerek közül különösen hatékonyak a kognitív viselkedésterápia (CBT), a szisztematikus expozíció, valamint az EMDR (trauma-fókuszú megközelítés). A szakember-keresőben a „szorongás” szűrővel találja meg a releváns kollégákat.
Kell-e hozzá gyógyszer?
Nem minden esetben. A pszichoterápia az elsődleges kezelési forma, és sok esetben önmagában is elegendő. Gyógyszerre akkor kerülhet sor, ha a szorongás súlyos mértékű, és anélkül nem tudja a kliens végigvinni a terápiás folyamatot. A pszichiáter szakorvos és a pszichológus körültekintően közösen egyeztetik, ha gyógyszeres támogatás szükséges.
Mit tehet a hozzátartozó?
A leghasznosabb a türelmes, ítélkezésmentes jelenlét. Ne bagatellizálja a tüneteket („szedd össze magad”), és ne is essen pánikba — a nyugodt támogatás sokat segít. A terápia előrehaladtával a hozzátartozó konkrét feladatot is kaphat (pl. közös expozíciós sétákon való részvétel). Ha a hozzátartozói teher túl nagy, érdemes számára is pszichológiai konzultációt kérni.