A trauma pszichológiájában egyre árnyaltabban fogalmazunk a traumatikus élmények kapcsán. Felismertük, hogy ezek nagyon sokszínűek lehetnek, és sokféle nyomot hagynak az emberi pszichében.
Traumaterápiával foglalkozó klinikai szakpszichológusoként a szakember általában automatikusan felveszi a “trauma szemüvegét”, és feltérképezi az egyéni élettörténetben a trauma pontokat. Erre azért van szükség, hogy a terápia hamar elindulhasson a gyógyulás felé.
A traumáról való tudományos gondolkodás eredetileg a háborúból hazatérő veterán katonák megfigyelésével indult. Vizsgálataik során számos diszfunkcionális működést tapasztaltak:
- a katonákat gyakran gyötörték rémálmok
- furcsán elidegenedtek saját környezetüktől
- és összességében nem úgy tértek vissza otthonukba
- ahogyan elmentek
Ezek a furcsa tüneteknek a regisztrálása ösztökélte a kutatókat arra, hogy részletesebben tanulmányozzák ezt a jelenséget.
Mi az egyszerű trauma?
Olyan traumatikus eseményre utal, amely egyetlen, jól körülírt időpontban történik, és viszonylag rövid ideig tart. Jellemzően váratlanul éri az egyént, és súlyos veszélyt jelent fizikai vagy pszichológiai szempontból.
Példák erre:
- súlyos balesetek (pl.
autóbaleset, tűzeset) - természeti katasztrófák (pl. földrengés, árvíz)
- erőszakos cselekmény megélése (pl.
rablás, fizikai támadás) - egy szeretett személy hirtelen, váratlan elvesztése
Mai tudásunk szerint ezek az egyszeri intenzív traumák klasszikus Poszttraumás Stressz Zavart (PTSD) okozhatnak, melynek fő tünetei:
Ráismer a leírtakra? Nem kell egyedül megküzdeni vele.
Találja meg a megfelelő szakembert, vagy foglaljon egy bevezető időpontot.
- az eseményt újra és újra átélhetjük vissza és visszatér a trauma – emlékbetörések ( flashback) vagy , rémálmok formájában,
- és pont ez az ami miatt a traumára bármilyen módon emlékeztető dolgot megpróbálja a személy elkerülni. Önvédelmi mechanizmusok kapcsolnak be, hogy ne legyen újból trauma utáni összeomlás. Ez bizonyos ideig nagyon hasznos tud lenni, viszont az elkerülés túl általános önvédelmi stratégiává válhat így a személy működése beszűkülhet.
( pl. már a sarki közértbe se tud lemenni) - fokozott készenléti állapot (hyperarousal) – ezt talán ismerjük. Amikor stresszesek vagyunk, ez a fokozott izgalmi állapot általánossá válhat, és egyéni szinten nehezen lehet szabályozni, hiszen az agykéreg alatti agyterületek veszik át az irányítást, fokozott készenléti állapotban tartva az egyént.
A PTSD-ben az esemény után legtöbbször a biztonságos világba vetett bizalom csökken, és ezek a az említett tünetek léphetnek fel.
A személy énképe és kapcsolódásai tüneti szinten kevésbé érintettek. Az említett tünetek spontán módon meg is gyógyulhatnak
Mikor beszélünk egyszerű traumáról és mikor komplex traumáról?
Pszichológusi munkánk során elsősorban komplex traumatizált személyekkel találkozunk. Ez teljesen normális.
Ennek az az oka, hogy az egyszeri traumatizációk spontán gyógyulhatnak, másrészt nem igényelnek hosszú távú terápiás együttműködést, és kevésbé okoznak összetett lelki problémákat és tüneteket.
Míg a komplex trauma jóval mélyebben, összetettebben és alattomosabban hat a pszichére, jóval hosszabb távon okoz diszkomfortot, és különféle megmagyarázhatatlan lelki tüneteket.
Mi az a komplex trauma?
Komplex trauma (komplex traumatizáció) alatt olyan hosszan tartó, ismétlődő és összegződő traumatikus megterhelést értünk, amely jellemzően interperszonális jellegű.
Ellentétben az egyszeri, akut traumával, a komplex trauma nem egy jól körülhatárolható eseményből, hanem mindennapi – gyakran rejtett vagy bagatellizált – interakciók sorozatából fakad, amelyek során az egyénnek nincs reális lehetősége a menekülésre, a hatékony megküzdésre vagy az élmény integrálására.
Szemléletes példát jelentenek erre a korai anya–gyermek interakciók: ha ezekben tartósan jelen van a hangolódás zavara vagy az illeszkedés nem megfelelő, hosszú távon akár komplex traumatizáció is kialakulhat az összegződő események hatására.
Ezek az élmények túlnyomórészt a fejlődés kritikus periódusaiban (elsősorban a korai és középső gyermekkorban, valamint a serdülőkorban) bírnak nagy hatással és rendszerint olyan gondozó váltja ki, akiktől alapvetően biztonságot, védelmet és érzelmi szabályozást kellene kapnia a gyermeknek.
A traumatizációt gyakran bizalmi és függőségi viszonyban álló személy követi el, ami miatt a gyermek vagy serdülő kognitív, érzelmi és viselkedéses szinten sem tud hatékonyan védekezni vagy eltávolodni a káros hatástól.
A komplex trauma sajátossága, hogy maga a traumatizáló „történet” is többrétegű és szövevényes.
Nem egyetlen esemény, hanem krónikusan káros környezeti és kapcsolati mintázatok valamint több szinten ható hatások (neurobiológiai, kötődési, identitás-, önértékelés-, érzelemszabályozási, valamint interperszonális) hoznak létre rendszerszintű károsodásokat.
Olyan helyzetek amiben kialakulhat C-PTSD:
- Hosszan tartó kevésbé látványos elhanyagolás
- Diszfunkcionális családi légkörben kialakult gyerekkori élmények
- Gyermekkori fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás
- Családon belüli erőszak szemtanúja vagy elszenvedője
A komplex trauma következményeként alakul ki a Komplex Poszttraumás Stressz Zavar (CPTSD), amelynek tünetei túlmutatnak a PTSD klasszikus tünetein: a klasszikus PTSD tünetek mellett az önszerveződés és önreguláció zavarai is megjelennek.
A C-PTSD tünetei három fő területen jelentkeznek:
Érzelemszabályozás zavara: Nehézségek a belső állapotok kezelésében, specifikus triggerekre adott intenzív érzelmi válaszok, szélsőséges hangulati hullámzások (sírógörcs, hirtelen hangulatcsökkenés), érzelmi zsibbadtság (numbing) és általános affektív instabilitás formájában.
Énkép és identitás zavara: A komplex traumában az énkép súlyos sérülése miatt tartós szégyen, intenzív bűntudat, krónikus értéktelenség- és elfogadhatatlanság-érzés, valamint identitászavar és ürességérzés alakul ki. Az egyén élményei köré az a meggyőződés szerveződik, hogy alapvetően ő maga a hibás, ő a probléma forrása.
Ez a mélyen introjektált szégyen rendkívül stabil és terápiás szempontból ellenálló képződmény, amely gyakran vezet önromboló viselkedésformákhoz (önsértés, szerhasználat, kapcsolat-szabotázs), mivel az egyén számára saját létezése tűnik elfogadhatatlannak – amelyet folyamatosan „javítania” vagy eltüntetnie kellene.
Kapcsolati mintázatok zavara: Mivel a komplex trauma jellemzően interperszonális kontextusban alakul ki, az egyén alapvető bizalma az emberek és a világ iránt sérül.
Ez megnehezíti biztonságos kapcsolatok kialakítását, és ismétlődő, diszfunkcionális mintázatokhoz vezet, amelyekben a trauma újra és újra megjelenik – miközben az egyén tudattalanul megpróbálja korrigálni azt, többnyire sikertelenül. Jellemző továbbá a másoktól és önmaguktól való eltávolodás élménye, a különbözőség tartós érzése, valamint sokféle kapcsolódási nehézség.
Összegezve: az egyszeri trauma egy „seb”, amelyet be lehet kötözni és gyógyítani; a komplex trauma ezzel szemben egy lassan összegződő, gyakran észrevétlen hatás eredménye, amely az egyén teljes belső működését érintheti, és az önszerveződési folyamatokban tartós zavarokat okoz.
Mit jelent a fejlődési trauma?
A komplex trauma gyakran fejlődési trauma (developmental trauma) formájában jelentkezik, amikor a traumatikus élmények a gyermekkorban, a személyiség és az idegrendszer fejlődésének kritikus/ érzékeny/ képlékeny szakaszaiban érik az egyént.
Ebben az időszakban a gyermeknek nincs meg a képessége, hogy megértse, feldolgozza vagy elmeneküljön a bántalmazó helyzetből. Ennek következtében a túlélés érdekében maladaptív megküzdési stratégiákat alakít ki, amelyek felnőttkorban diszfunkcionálissá válnak.
Terápiás megközelítések
Egyszerű PTSD trauma kezelése: Itt a fókusz gyakran a jól körülírható traumatikus emlék direkt feldolgozásán van.
Az olyan módszerek, mint az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) vagy a Trauma-Fókuszú Kognitív Viselkedésterápia (TF-CBT) hatékonyan segíthetnek az emlék deszenzitizálásában és újraírásában.
EMDR terápiában a traumás emlékeket dolgozzuk fel bilaterális stimuláció segítségével, ebben a módszerben az agy dolgozza fel a traumatikus emlékeket.
Komplex trauma (CPTSD) kezelése:
Az első fázis a stabilizálás és a biztonság megteremtése, ahol az érzelemszabályozási készségek fejlesztése a megküzdési stratégiák erősítése és a biztonságos kapcsolódások kialakítása a cél.
Csak ezután következhet a traumatikus emlékek fokozatos feldolgozása, gyakran olyan integratív módszerekkel, mint az EMDR ( Eye Movement Desensitization and Reprocessing) Internal Family Systems (IFS), a Somatic Experiencing (SE), vagy a Dialektikus Viselkedésterápia (DBT).
A CPTSD terápiája hosszabb távú elköteleződést igényel. A gyógyulás érdekében nem “csak kognitív újrarendezés” szükséges, hanem mély, tapasztalati (experiential) szinten kell megtörténjen az átalakulás, amely az implicit emlékezetet és a testben és agyban tárolt diszfunkcionális hálózatokat is érinti.
A gyógyulás reménye
Bár a komplex trauma mélyebb és szerteágazóbb hatásokkal jár, a megfelelő terápiás támogatással, a biztonságos kapcsolódások megtapasztalásával és az önismereti munka révén az egyén képes lehet a felépülésre, az érzelmi stabilitás elérésére és egy teljesebb, értelmesebb élet kialakítására.
A trauma nem határozza meg az egyén teljes identitását; a gyógyulás során az egyén visszanyerheti az irányítást saját élete felett, és megtalálhatja a belső békét.
Az első lépés a felismerés. A második a segítségkérés.
A REIKON Pszichológiai Központban több mint 100 szakember dolgozik. Egyéni terápia, csoportos forma vagy pszichiáter konzultáció — abban segítünk, hogy visszanyerje a belső biztonságát.
Gyakori kérdések
Mikor érdemes szakemberhez fordulni komplex trauma ( c-ptsd) vagy egyszerű trauma kapcsolatban?
Akkor érdemes szakembert keresni, ha a tünetek tartósak, eluralják a mindennapi életet vagy a kapcsolatokat, és saját erőből nem tud rajtuk úrrá lenni. Ha a működése a munkában, a tanulásban vagy az otthoni környezetben már korlátozott, ne várjon — minél előbb kezdődik a támogatás, annál hatékonyabb a folyamat.
Mennyi idő alatt javul az állapot?
Az időtartam egyénenként eltér. Az első érzelmi megkönnyebbülés gyakran már néhány alkalom után jelentkezik — már a megértés és a kimondás is sokat segít. A mélyebb terápiás munka általában hónapokig tart, és az állapot tartós javulását hozza.
Egyéni vagy csoportos terápia segít jobban?
Mindkettő lehet jó megoldás. Egyéni terápia akkor különösen indokolt, ha mélyebb, személyes feldolgozásra van szükség.
Csoportos forma akkor segíthet, ha a sorstársak közötti tapasztalatcsere és a támogató közeg fontos része lehet a folyamatnak. Az első konzultáció során közösen eldöntjük, melyik forma illeszkedik leginkább a helyzethez.
Milyen szakember és milyen módszer segíthet?
Klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták és — kísérő tünetek esetén — pszichiáter szakorvosok foglalkoznak ezzel a problémakörrel.
A módszerek közül különösen hatékonyak a kognitív viselkedésterápia (CBT), a sématerápia, valamint a trauma-fókuszú megközelítések.
A szakember-keresőben a „komplex trauma” szűrővel találja meg a releváns kollégákat.
Kell-e hozzá gyógyszer?
Nem minden esetben. A pszichoterápia az elsődleges kezelési forma, és sok esetben önmagában is elegendő. Gyógyszerre akkor kerülhet sor, ha kísérő tünetek (súlyos szorongás, depresszió, alvászavar) indokolják.
A pszichiáter szakorvos és a pszichológus körültekintően közösen egyeztetik.
Mit tehet a hozzátartozó?
A leghasznosabb a türelmes, ítélkezésmentes jelenlét. Ne bagatellizálja a tüneteket („szedd össze magad”), és ne is essen pánikba — a nyugodt támogatás sokat segít. Ha a hozzátartozói teher túl nagy, érdemes számára is pszichológiai konzultációt kérni.