Testvérféltékenység kezelése

szerző: Somogyi Katalin klinikai szakpszichológus

Mi történik, amikor kistestvér érkezik a családba?

Amikor megérkezik a családba a trónkövetelő, az elsőszülöttek érthető módon valamennyire kikerülnek a figyelem középpontjából. A „trónfosztottság élménye” minden gyermeknek krízis lehet, és ebben a szülők feladat sem könnyű, a családnak kell kiegyensúlyozni a megváltozott helyzetet. Ez a krízis egy átmeneti időszak, minden változik. A szülőnek türelemmel kell lennie a nagyobb gyerek felé és a családtagoknak is egymás felé. Kérdés, hogy a családnak mennyire vannak meg az ehhez szükséges erőforrásai és mennyire mozgósíthatóak ezek, elfogy-e a figyelem és a türelem bizonyos kritikus helyzetekben.

Mit tehetünk, ha a krízis eszkalálódik, kezelhetetlenné válik? Mit tehetünk ha a nagyobb gyerek agresszív lett a kistestvér miatt, előfordul hogy fizikailag is megpróbálja bántani a kisebbet? Vagy visszaszokott a cumira? Mikor forduljunk gyermekpszichológushoz?

Egy jó pár hónapig teljesen természetesek ezek a reakciók, a legjobb ha szülőként elfogadjuk azt a helyzetet, hogy ez egy átmeneti időszak, és idővel jobb lesz. Ha a helyzet viszont hosszabb ideig ( 4-5 hónapon keresztül) nem oldódik sőt erősödik vagy a szülők merülnek ki a helyzet kezelése miatt, gyermekpszichológus tud segíteni, hogy ezt a normatív ( természetes) krízis helyzetet gördülékenyebben tudja kezelni a kisgyermek a szülő is, az egész család is. Érdemes rendezni a családi szerep konfliktusokat, mert későbbiekben a nagyobb vagy kisebb testvérben önbizalomhiány is kialakulhat.

Testvéri szeretet létezik? Mi indítja be a rivalizálást?

Sok esetben túl ideális kép él bennünk a testvéri szeretetről, de ez illúzió. Jó esetben a testvérek kölcsönösen fejleszthetik egymást, tanulnak egymástól – a nagyobbak megtanulják gondozni a kisebbet, a kisebbek pedig utánzás alapján sok mindent tanulhatnak a nagyobbiktól, de természetes hogy ez némi súrlódás árán tud kialakulni.

Pszichológusok sokszor tapasztalják azt, hogy nem mindegy, hányadikként születik a gyermek a családba, mekkora a korkülönbség és milyen neműek a testvérek. Például az elsőszülött testvérnek meg kell bírkóznia azzal a feladattal hogy a szülei vele tapasztalják meg először a gyereknevelés dolgait, a később születetteknek meg meg kell bírkóznia avval, hogy idősebb testvérük már ő előttük jár.

A rivalizálás vagy féltékenység

A féltékenység természetes érzés a testvérek között, titokban minden kisgyerek vágya, hogy kisajátíthassa a számára legfontosabb személyt ( édesanyját és édesapját) és ő kapja a legtöbb figyelmet és szeretetet. A temperamentum, a születési sorrend, hogy milyen neműek a testvérek és hogy mekkora a korkülönbség köztük, szerepet játszik abban, hogy a kizárólagosság igénye mennyire erős, de nagyon sok múlik a szülőn, hogy ezt hogyan tudja kezelni. Ahol kialakult a biztonságos kötődés a szülőhöz, kevésbé viseli meg a gyermeket a testvér születése, hogy ebben az időszakban csökken illetve megosztódik a szülői figyelem és gondoskodás.

A reakció minden gyermeknél teljesen egyéni lehet, és gyakran hullámzóan változik: időnként kedvesebb, máskor ellenségesebb formában jelenik meg, hol erősebben, hol enyhébben. Azoknál a gyermekeknél, akik érzékenyebben élik meg a kapcsolatukban bekövetkező változásokat vagy bizonytalanabbnak érzik a saját helyüket a családban, gyakrabban jelenhet meg ellenségesség vagy erősebb féltékenység. A gyermek ilyenkor a benne lévő feszültséget és frusztrációt sokszor tudattalanul a testvér felé fejezi ki, hiszen vele szemben könnyebben megéli és kimutatja a nehéz érzéseit.

Szülőként mit tehetünk, hogy a rivalizálás ne forduljon át, ne mérgesedjen el?

Tanácsot adni a legkönnyebb, annál nehezebb megvalósítani. Fogadjuk el, hogy a helyzet átmeneti, és egyszer el fog múlni, örökké biztosan nem marad így. A szülő gyakran érezheti azt, hogy szülőként „kettészakad” és nem tud mindkét gyermekének ideális helyzetet teremteni, de ez a szakasz nem is erről szól. Ez kőkemény tanulás és alkalmazkodás mindenkinek.

Érdemes mindkét gyermekkel külön-külön is minőségi időt tölteni, még akkor is, ha ez néha csak rövidebb közös pillanatokat jelent a mindennapokban. Sokszor már az is biztonságot ad a nagyobb gyermeknek, ha időnként azt élheti meg, hogy újra osztatlan figyelmet kap.

Fontos, hogy minden gyermekünket a saját egyéniségében lássuk és fogadjuk el. Érdemes inkább az ő saját erősségeit, értékeit és egyéni fejlődését hangsúlyozni, nem pedig a testvéréhez viszonyítani. Különösen lényeges, hogy lehetőség szerint kerüljük az összehasonlítást a testvérek között. A gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak arra, ha úgy érzik, valamiben kevesebbek vagy háttérbe szorulnak. A folyamatos összehasonlítás könnyen erősítheti bennük az elégtelenség vagy az „én vagyok a rosszabb” érzését.

A család átalakul? Megérkezik az új testvér a családba, mi történik ilyenkor pszichológiai szempontból?

Az első gyermek születése újrakomponálja a párkapcsolatot, a második gyermek érkezésekor ismét átalakul a család szerkezete, átalakul a családban kialakított rend és szokásrendszer. A legkisebb megérkezése újra felforgatja a család teljes életét, újabb fizikai és lelki próbatétel elé állítva a család összes tagját, beleértve a szülők mellett most már a nagyobb testvért is.

Az anya és a baba szimbiotikus kapcsolatából a többi családtag kirekesztődve érezheti magát, ez különösen erős féltékenységi reakciókat eredményezhet. A szimbiózis általi kirekesztettség érzés oldódhat, ha az idősebb gyermek például be van vonva a kisebbik gyermek gondozásába, vagy ő is a belső kör része lehet bizonyos értelemben. Például meseolvasásnál oda tud kucorogni anyához és babához, az ilyen pillanatok erősíthetik a család új egységét, ahol az idősebb testvér is megtalálhatja a helyét.

Milyen pszichés folyamatok indulhatnak el az idősebb testvérnél a kisebb testvér érkezése után?

Az eredeti figyelem mennyisége megoszlik, az idősebbnek fel kell dolgoznia, hogy osztozni kell a figyelmen és a szeretet mennyiségén. A kezdeti pozitív lelkesedés az új és ismeretlen iránt hamar megszűnhet még akkor is, ha a szülők felkészítették a testvér érkezésére. Erős félelmek jelenhetnek meg, az első gyerek kifordulhat önmagából: az addig szelíd gyerek vadabbá, renitensebbé, visszautasítóbbá válhat, különféle fejlődési visszacsúszások ún. regresszió is megjelenhet. Például követelheti, hogy ugyanúgy pici csecsemőként bánjanak vele is (ültessék a babakocsiba, etessék meg). Ezek mind természetes reakciók.

Az erősödő agresszió az anya és apa ellen, de a kistestvér irányába is felerősödhet. Valós veszélybe kerülhet a kisebbik: egy pillanat alatt beledughat a szájába valamit – „megetetem” felkiáltással – stb., vagy ráejthet valamit, közben persze ő maga is megijedhet a saját ellenséges reakcióitól. Nem érti a saját reakcióit sem, megérkezett a kistestvér, mégsem tud örülni neki.

Titkon arra vágyhat, hogy a kistestvér eltűnjön és helyreálljon a régi rend. Közben felerősödhet a tudattalan félelme, hogy ő biztos nem volt elég jó gyerek, emiatt hoztak ide egy másikat. A féltékeny gyerkőc egyszerre sugározza az agressziót és a dühöt, ami az elszánt tekintetében és feszült testtartásában figyelhető meg, ugyanakkor a könnyes szemeiben leolvashatjuk, hogy mennyire vágyik, sóvárog a szeretetre és a figyelemre is.

Mi történik mit tapasztal a nagyobb testvér a kistestvér érkezésekor? Mitől indulnak el ezek a reakciók?

Hónapokon keresztül anya növekvő hasát látja, a szülők mutogatnak, magyaráznak a kistesó érkezéséről, átalakul a berendezés a lakásban, van olyan, ami korábban az ő játéka volt, most a kistestvéré lesz. Aztán hazajön a síró, kapálódzó pici, akihez csak óvatosan szabad nyúlni, csendben kell lenni, akit minden ismerős és a szülők is csodálnak. Innentől már nem lehet ugyanúgy lenni, viselkedni, mint ahogy eddig.

Mitől függhet a testvérféltékenység erőssége?

Ez a jelenség komplex, függhet a fogadó testvér életkorától és a családban elfoglalt helyzetétől, attól, hogy hányadik a gyermek a testvérsorban. Nem mindegy a nemek megoszlása és az életkori különbség sem. És nem mindegy milyen temperamentumú a kisgyermek, hogyan tudja kezelni a stresszes helyzeteket.

Milyen tünetei vannak a testvérféltékenységnek ?

Indulatosság, erősödő agresszió és ellenállás, valamint szorongásos tünetek: alvászavar, evészavar, magatartászavar. Ezek jelenhetnek meg, széles a paletta.

Regresszió is megjelenhet: a nagyobb gyermek egy korábbi életkorára jellemző viselkedésformákat vehet fel, gyakorlatilag újra „babásabban” kezdhet viselkedni. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt nem a szülők bosszantására teszi, hanem ez az érzelmi megterhelés és a belső bizonytalanság egyik jele lehet. Az addig szobatiszta gyermek például újra bepisilhet éjszaka, pelenkát kérhet, vagy ismét igényelni kezdheti a korábban már elhagyott cumit, cumisüveget.

Ezekkel a figyelemfelkeltő jelekkel és tünetekkel fokozottabban követeli a szeretetet és a kizárólagos figyelmet, amit nehéz ebben az időszakban biztosítani számára.

A szülők gyakran segítő szándékkal bátorítják: „már nagy vagy, meg tudod csinálni”. Valójában a gyerek ennek az ellenkezőjét éli meg, ő ugyanakkora maradt, mint volt, de az élethelyzet és az elvárások változtak, növekedtek. Ehhez nem könnyű alkalmazkodni, a kistestvér érkezése valószínűleg az eddigi legnagyobb fordulat az idősebb testvér életében.

Mivel segíthetjük a testvérféltékenység vagy krízis oldódását?

Óvatosan a kezébe is adhatjuk a picit.

Kérhetjük a segítségét a baba körüli teendőkben, megköszönhetjük, ha segít.

Azt tudnunk kell, hogy nem mehet zökkenőmentesen és eleve nem adott dolog, hogy szeretni is fogja. Ha a szülők ezt nem sürgetik, akkor az együtt töltött idő hatására ez szépen lassan kialakul.

A változás folyamata, a családi szerepek átalakulása és az új viszonyulások stabilizálódása természetes folyamat, beleértve a rivalizációt is. Tulajdonképpen a változás folyamatának, az új elvárások és új szintek kialakulásának csak egyik szösszenete a rivalizációs konfliktus. Ha ezt a szülők elfogadják, az idősebb testvér is jobban tud viszonyulni a saját reakcióihoz.

A kezdetek kezdetén ne hagyjuk magukra a testvéreket, ne adjunk alkalmat arra, hogy a nagyobbnak kiszolgáltatjuk a kisebbet. A nagyobb a testi fölényével kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a kisebbet, ne hagyjuk, hogy maguktól oldják meg a konfliktust. Ez sokszor a szülők részéről sok odafigyelést igényel.

Ne mondjuk, hogy a pici azért született, hogy legyen kivel játszania, a kisebb nem játékmackó, nem az övé, sose keltsük benne ezt az érzést.

Gyakrabban adjunk pozitív megerősítést a nagyobbnak, mondogassuk neki, hogy szeretjük őt és simogassuk gyakrabban. Sokszor csak egy kis odafigyelés kell.

Előnyös, ha a változásban sok minden változatlanul is marad. A család napi ritmusa és szokásai.

Legyen egy rendszeres idő, amikor az édesanya csak a nagyobbal foglalkozik és nincs jelen a kisebbik, így újra meg tud kapaszkodni az anyában.

Addig még sok összecsapás és hatalmi harc lesz. Erőpróbák, amelyek a közöttük később kialakuló erős érzelmi kapocs meghatározói lesznek. Ha a szülők ebbe nem avatkoznak bele, pláne nem úgy, hogy mindig a kisebb javára, akkor begyakorolhatnak egy sor olyan viselkedési normát, ami a társas kapcsolataikban később nagy segítségükre lehet. A szülés után oly gyakori depresszió, a nagyobbik gyerekkel kapcsolatban keletkező bűntudat ellen és a párkapcsolat esetleges zavaraiban is sokat segíthet a fentiek átgondolása.