A szeparációs szorongás gyermekkorban
A szeparációs szorongás a kötődő kapcsolat természetes velejárója, gyermekeknél fordul elő leginkább, mint szorongásos reakció a szülőtől való elválásra.
Három hullámban jelentkezik intenzívebben: 6-8 hónapos kor körül, 1,5-2 évesen és iskolakezdés idején. Jellegzetes tünete a heves sírás és félelem kifejezése a szülő távolodására.
Az elválástól való félelem kiemelt időszakai
6-8 hónapos kor — az első szakasz
A gyermek 6-8 hónapos korában a mozgásfejlődés beindulása folytán egyre önállóbbá válik. Ha már tud ülni, egyedül is könnyen meg tud fogni tárgyakat, ha feláll, belátja a teret és még magasabbra is elér. A kúszással, mászással és járással helyváltoztatásra is képes.
Ez egy új megismerés kezdete, új szakasz, nagy öröm, de egyben fokozott izgalom és kicsit félelmet is kelthet a gyermekben. A szülőre való utaltság csökkenésével a gyermek úgy érzi, elveszíti az anya közelségét, így biztonságérzete csökken.
Ez a fajta érzelmi kettősség túlterheli az idegrendszert, a gyermeknek szüksége van a szülői szeretet megerősítésére, a biztonságérzetre, stabilitásra.
Ráismer a leírtakra? Nem kell egyedül megküzdeni vele. Találja meg a megfelelő szakembert, vagy foglaljon egy bevezető időpontot.
18-24 hónapos kor — a második szakasz
A második szeparációs szakaszban, 18-24 hónapos korban ez a fajta érzelmi kettősség még intenzívebb. Ennek részben az is a magyarázata, hogy ehhez itt társul még a dackorszak is, ami egyébkénti is érzelmileg felfokozott időszak.
Ilyenkor alakul ki az önálló éntudat, a gyermek feszegeti a határokat, keresi a saját helyét, hatókörét. A gyermek hol ellöki a szülőt, hogy rátapad. A szülő legfőbb feladata ebben a szakaszban az érzelmi biztonság nyújtása, a türelem és a korlátok következetes betartatása.
Iskoláskor kezdete — a harmadik szakasz
A harmadik szakasz az iskoláskor kezdete. Az iskolakezdés körüli szeparációs szorongás a szülőktől való elválás miatti természetes aggodalom, ami pszichoszomatikus tünetekben, például hasfájásban, dühkitörésekben, sírásban vagy iskolafóbiában is megnyilvánulhat.
Kezelésében a legfontosabb a támogató, határozott szülői hozzáállás, a biztonságos búcsúzási rutin és a stresszoldás.
A szeparációs szorongás okai
A szeparációs szorongás azért jelenik meg, mert a fejlődésnek ezen a fokán a gyermekek küzdenek a tárgyállandóság fogalmával, vagyis hogy az emberek és a tárgyak akkor is léteznek, amikor ők nem látják. Ilyenkor még az idő fogalmát sem értik, egy örökkévalóságnak tűnhet egy perc, amíg a szülő kilép a szobából.
A szeparációs szorongás tüneteit leggyakrabban egy megváltozott élethelyzet erősíti fel. Ilyen például a kistestvér születése, beszoktatás a bölcsődébe vagy óvodába, intézményváltás, költözés, új gondozó, válás, a szülő időszakos vagy végérvényes elvesztése, de az is, ha a szülő feszült.
A szeparációs szorongás és a kötődési fajták
Fontos kiemelni, hogy a szeparációs szorongás stresszel járhat a gyermeknek és a szülőknek is, de ez a biztonságos kötődés, tehát az erős kötelék jele.
Biztonságos kötődés
A biztonságosan kötődő gyermek anyja jelenlétében bátran és szabadon felfedezi fel a világot, míg távollétében a nyugtalanság jeleit mutatja. A számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja, majd boldogan üdvözli a visszatérő szülőt. A szülő jelenlétében könnyen megnyugszik, és barátságosan viselkedik az idegennel.
Elkerülő kötődés
Az elkerülő kötődésnél ezzel szemben a gyerek látszólag nem reagál anyja távozására és az idegennel sem veszi fel a kapcsolatot, a szülő visszatérésére sem reagál. A reakciómentesség látszata mögött a gyermekben élettanilag ugyanolyan változások mennek végbe, csak megtanulják nem kimutatni azokat.
Ambivalens kötődés
Ambivalens kötődésnél a gyermek az anya jelenlétében is nyugtalan, a közelségét keresi, nem játszik egyedül, s ha kimegy a szobából, dühös és nyugtalan lesz. A gyermek itt nem érzi az anya felől sugárzó biztonságot, mivel a szülő képtelen gyermeke megnyugtatására. Ennek oka, hogy az anya többnyire kiszámíthatatlan, nem a gyermek jelzései, hanem önmaguk belső állapota alapján reagálnak.
Dezorganizált kötődés
A dezorganizált kötődésnél a gyermek számára az anya a biztonság és a veszély forrása egyben, így viselkedése zavart. Az ilyen kötődési típusú gyermekek életében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás, vagy szülői bántalmazás. A gyermek néha menekül az anya elől, vagy lemerevedik, vagy teljesen meglepő dolgot tesz. Itt a szülő távozására a gyermeknek nincs állandó stratégiája, emiatt viselkedése szabálytalan, rendszertelen.
A szeparációs szorongás tünetei
Természetes, ha a csecsemő és a kisgyermek, amikor a szülő eltávolodik a térben, túlzott ragaszkodást mutathat, főleg, ha számára ismeretlen környezetben van. Jellemző, hogy ebben a korban tart az idegenektől, lehetséges, hogy előnyben részesíti az egyik szülőt a másikkal szemben, igényli a szülő jelenlétét elalváskor vagy akár az éjszaka folyamán is.
A szeparációs szorongás egy természetes jelenség. Szeparációs zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek az életkorhoz képest erőteljesebbek és ha olyan fokú stresszt okoznak, ami megnehezíti a mindennapi életet.
A szeparációs szorongás kezelése
Fontos, hogy felismerjük a helyzetet és megértően, szeretettel válaszoljunk a gyermek igényeire. Ez egy ideiglenes időszak, ami nehezebb érzelmileg, és semmiképp nem rontjuk el a gyermeknevelést azzal, ha kicsit engedékenyebbek vagyunk ebben az időszakban.
Fontos, hogy a szülő megőrizze saját érzelmi stabilitását a nehezebb helyzetekben, és azt erősítse, hogy a gyermek kiélvezheti új képességeit, míg ő a háttérben, a közelében biztonságot tud adni, ha már elég volt a felfedezésből vagy nehézsége adódna.
Tippek a szeparációs szorongás megelőzéséhez és oldásához
- Finoman szoktassuk a gyermeket arra, hogy eltávolodunk tőle, elsőként kukucs-játékokkal, később rövid távollétekkel. A „közel vagyok, de eltűnök” típusú játékokat már csecsemőkkel is gyakorolhatják; a pár perces különlétek során a gyermek megtanulja, hogy egyedül is biztonságban van, és a szülő vissza fog térni.
- A szeretetről, bátorságról szóló mesék példát mutathatnak a távolság elviseléséhez.
- Ha elég nagy már, a távolságot könnyebb megélnie, ha valamihez kötjük a visszatérést (pl. uzsonna után) és beszélgetünk vele arról, mit csinálunk majd közösen a külön töltött idő leteltével.
- Egy szülőre emlékeztető tárgy vagy plüss is biztonságot nyújthat.
- Határozottan, gyorsan és vidáman köszönjünk el a gyermektől, ne lássa rajtunk, hogy minket is megvisel az átmeneti elválás.
- Mindig olyan személyre bízzuk a gyermeket, akit ismer, akit szeret, akihez kötődik.
- Mindig köszönjön el a szülő, és mondja meg, hová megy, és mikor jön vissza.
Szeparációs zavar — mikor igényel kezelést?
Bár a jelenség normális, extrém vagy tartós formája, ami erősen nehezíti a gyermek vagy felnőtt mindennapi életét, kezelést igényel. Ha a szorongás elhúzódik, javasolt pszichológus segítségét kérni, mert a jelen problémáin túlmenően a kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.
Speciális deszenzibilizáló, azaz hozzászoktató kezelés válhat szükségessé, amikor a gyermek technikákat tanul, hogy képes legyen szembenézni a félelmeivel, míg a szülő támogatást kap abban, hogyan segítheti gyermekét ebben a folyamatban. A gyógyszeres terápia közül átmenetileg szorongáscsökkentők alkalmasak a betegség kezelésében.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha:
- A gyermek 2-3 éves kor után is a szeparációs szorongás erőteljes jegyeit mutatja, még rövidebb ideig sem képes eltávolodni a szülőtől.
- Néhány órás szülői távollét esetén testi panaszok jelentkeznek, holott megbízható, számára ismert személlyel van együtt.
- Fél egyedül maradni a szobában.
- Fél, hogy ő vagy a szülei megbetegszenek vagy balesetet szenvednek el.
- Retteg az egyedül alvástól.
Az első lépés a felismerés. A második a segítségkérés.
A REIKON Pszichológiai Központban több mint 100 szakember dolgozik. Egyéni terápia, csoportos forma vagy pszichiáter konzultáció — abban segítünk, hogy visszanyerje a belső biztonságát.
Gyakori kérdések
Mikor érdemes szakemberhez fordulni szeparációs szorongás esetén?
Akkor érdemes szakembert keresni, ha a tünetek tartósak, eluralják a mindennapi életet vagy a kapcsolatokat, és saját erőből nem tud rajtuk úrrá lenni. Ha a működése a munkában, a tanulásban vagy az otthoni környezetben már korlátozott, ne várjon — minél előbb kezdődik a támogatás, annál hatékonyabb a folyamat.
Mennyi idő alatt javul az állapot?
Az időtartam egyénenként eltér. Az első érzelmi megkönnyebbülés gyakran már néhány alkalom után jelentkezik — már a megértés és a kimondás is sokat segít. A mélyebb terápiás munka általában hónapokig tart, és az állapot tartós javulását hozza.
Egyéni vagy csoportos terápia segít jobban?
Mindkettő lehet jó megoldás. Egyéni terápia akkor különösen indokolt, ha mélyebb, személyes feldolgozásra van szükség. Csoportos forma akkor segíthet, ha a sorstársak közötti tapasztalatcsere és a támogató közeg fontos része lehet a folyamatnak. Az első konzultáció során közösen eldöntjük, melyik forma illeszkedik leginkább a helyzethez.
Milyen szakember és milyen módszer segíthet?
Klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták és — kísérő tünetek esetén — pszichiáter szakorvosok foglalkoznak ezzel a problémakörrel. A módszerek közül különösen hatékonyak a kognitív viselkedésterápia (CBT), a sématerápia, valamint a trauma-fókuszú megközelítések. A szakember-keresőben a „szeparációs szorongás kisgyermekkorban” szűrővel találja meg a releváns kollégákat.
Kell-e hozzá gyógyszer?
Nem minden esetben. A pszichoterápia az elsődleges kezelési forma, és sok esetben önmagában is elegendő. Gyógyszerre akkor kerülhet sor, ha kísérő tünetek (súlyos szorongás, depresszió, alvászavar) indokolják. A pszichiáter szakorvos és a pszichológus körültekintően, közösen egyeztetik.
Mit tehet a szülő?
A leghasznosabb a türelmes, ítélkezésmentes jelenlét. Ne bagatellizálja a tüneteket („szedd össze magad”), és ne is essen pánikba — a nyugodt támogatás sokat segít. Ha a hozzátartozói teher túl nagy, érdemes számára is pszichológiai konzultációt kérni.