Az ADHD ( Attention Deficit Hiperactivity Disorder)   Figyelemhiányos és hiperaktivitás zavar

 

 

szerző: Buligovic Renáta gyermek klinikai szakpszichológus jelölt

A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (Attention-Deficit Hiperactivity Disorder=ADHD) a gyermekek esetében az egyik leggyakrabban diagnosztizált kórkép. Kialakulásában számos tényező szerepet játszik, így neurobiológiai, genetikai tényezők, családi halmozódás és olyan környezeti okok is szerepet játszhatnak, mint pl. az alkoholfogyasztás vagy dohányzás terhesség alatt. Előfordulási gyakorisága iskoláskorúak között 6-12%, míg felnőttek esetében 2-5%, tehát gyermekkorban kezdődő rendellenesség mely felnőttkorig végigkiséri az érintetteket. A tünetek 10-25 év között 5. évente általában 50%-kal csökkenek, főleg a hiperaktivitás tünetek mentén. A tünetek megjelenési formája is gyakran változik 10-25 éves kor között, így pl. a hiperaktivitás tünetek a kisizmokra terelődnek, és a probléma fókuszában a figyelemzavar és az impulzivitás lesz. Nemek közötti különbségek is észlelhetőek, így gyermekkorban 3:1 a fiú-lány arány, ugyanakkor szakemberhez kerülők esetén 6:1 a fiú lány arány. A nemi megoszlás a kórkép mentén betulajdonítható a tünetek megjelenési formájának, hiszen a fiúknál a hiperaktivitás és impulzivitás tünetek, míg a lányoknál a figyelemzavar tünetek dominálnak, ezáltal a tüneteik kevésbé zavarják a környezetet és így nem jutnak el megfelelő számban szakemberhez. Fiatal felnőtteknél 2:1 a férfi-női arány, mely 40 éves kor felett kiegyenlítődik.

 

Az ADHD jellemző tünetei

Nagyon fontos a tünetek felismerése már egészen hamar, hiszen 12. éves kor előtt megjelennek az ADHD-ra jellemző tünetek. Előfordulhat az is, hogy a gyermeknél nem ismerik fel a nehézséget és „rossz” gyermekként titulálja a környezete, miközben egyáltalán nem erről van szó. Az ADHD-ban érintett gyermekek kognitív képességei nem mutatnak elmaradást a tipikus gyerekekétől, azonban a tüneti kép miatt nehezen tudnak figyelni, impulzívabbak társaiknal és kevésbé tudják nyugodtan és fegyelmezetten végigülni a tanórákat. A stigmatizáció elkerülése érdekében is fontos, hogy minél hamarabb szakemberhez kerüljön a gyermek, hiszen fejlesztés és pszichés megsegítés esetén a tünetek enyhíthetőek és nem okoznak szenvedésnyomást sem a gyermek, sem a környezete számára. A DSM-5 kritériumrendszer szerint megkülönböztetjük a figyelemhiány tüneteit, és a hiperaktivitás és impulzivitás tüneteket, melyek kódolása és diagnózis felállítása gyermekpszichiáter feladata.

 

  • Figyelemhiány tünetek (legalább 6 tünet legalább 6 hónapon keresztül, olyan mértékben mely nem felel meg a fejlődési szintnek és jelentős negatív hatással van az otthoni, iskolai vagy munkatevékenységre)

  1. Elnéz vagy nem vesz észre részleteket, pontatlanság a munka során

  2. Nehézséget jelent a figyelem fenntartása feladatok vagy játék során

  3. Úgy tűnik máshol jár az esze, akkor is ha nincs semmilyen figyelemelterelő dolog

  4. Elkezdi a feladatokat, de hamar hanyatlik és könnyen elterelődik a figyelme

  5. Gyakran nehézséget okoz számára a feladatok és tevékenységek megszervezése

  6. Kerüli, nem szereti vagy vonakodik részt venni tartós mentális erőfeszítést igénylő feladatokban

  7. Gyakran elveszíti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat

  8. Gyakran könnyen elterelik a figyelmét külső ingerek

  9. Gyakran feledékeny napi tevékenységeiben

 

  • Hiperaktivitás és impulzivitás (legalább 6 tünet legalább 6 hónapon keresztül, olyan mértékben mely nem felel meg a fejlődési szintnek és jelentős negatív hatással van az otthoni, iskolai vagy munkatevékenységre)

    1. Gyakran keze-lába-fel alá jér vagy ütöget a kezével/dobol a lábával vagy fészkelődik a helyén

    2. Gyakran elhagyja a helyét olyan helyzetekben, amikor egy helyben kellene ülnie

    3. Gyakran szaladgál vagy mindenre felmászik olyan helyzetekben, ahol ez nem megfelelő

    4. Gyakran képtelen csöndben játszani vagy csöndben lenni a szabadidős tevékenység közben

    5. Gyakran „mehetnékje” van, vagy olyan „mint aki felhúztak”

    6. Gyakran túl sokat beszél

    7. Gyakran kimondja a választ, megmielőtt a kérdés befejeződött volna

    8. Nehezére esik várakozni

    9. Gyakran félbeszakít másokat vagy tolakodóan viselkedik

 

 

Az ADHD prognózisa és kezelése

Több területet érintő klinikai kórkép, hiszen iskolában vagy munkahelyen a teljesítés nehezített, továbbá a szociális kapcsolatokat kedvezőtlenül befolyásolja és a szülő-gyermek kapcsolatra is negatív hatást gyakorol. A hétköznapok irányítása ilyen gyermekek esetében nehéz feladatot jelent a szülő és pedagógusok számára. Ezért lényeges a komplex intervenció, mely bizonyítottan hatékony módszereken alapul, így pl. a pszichoedukációnak kiemelt szerepe van a szülő-gyermek kapcsolat javításában. Bizonyítottan hatékony terápiás módszer az ADHD esetén a kognitív viselkedésterápia, továbbá lehetőség szerint 12. évnél fiatalabb gyermekek esetén szülőcsoport indítása. A pedagógusképzésnek is szerepe van a gyermek javulásában. Amennyiben a korábban említett terápiás elvek nem váltják ki az elvárt hatást, a szakember javasolhat a terápia mellé gyógyszeres kezelést.

 

Gyógyszeres kezelés tévhitek

Leggyakoribb tévhit a szülők részéről a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatosan, hogy a gyermek később drogfüggő lesz, hiszen korábban szedett gyógyszert az ADHD miatt. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a gyermekpszichiáterek irányelvek mentén dolgoznak, így indikáció szerint javasolják a gyógyszeres kezelést, tehát mindig alaposan megfontolt, evidenciákon alapuló indokok előzi meg a döntést. Fontos, hogy rövid távon a gyógyszeres kezelés hatékonyabbnak bizonyult, mint a nem gyógyszeres kezelés, azonban a kombinált (gyógyszer és terápia) hatékonyabb mint a gyógyszer önmagában. Az egyik ilyen tévhit, mely szerint az ADHD-ban érintett gyermek drogfüggővé válik számos tanulmány cáfolta, hiszen a függőség alapismerve hogy kialakul tolerancia, tehát egyre nagyobb dózisra van szükség a korábban elért hatás érdekében, illetve sóvárgás észlelhető a gyógyszer megszakítása után, mely nem igaz. A gyógyszeres kezelést gyermekpszichiáter irányítja, hazánkban kétféle hatóanyag-tartalmú gyógyszer érhető el az ADHD kezelésére: metilfenidat és atomoxetin. A metilfenidat (methylphenidate) a gyógyszer bevétel után kb. fel órával kifejti hatását, javítja az ADHD tüneteit, hatása kiszereléstől függően lehet rövid kb. 4 óra vagy hosszú 8-10 óra. A metilfenidat esetén akkor érdemes alkalmazni a gyógyszert, amikor célzottan csökkenteni akarjuk a tünetek. Az atomoxetin esetében titrálással érjük el a szükséges dózis beállítását, majd ezt minden nap ugyanabban az időben kell beszedni, így 24. órán át folyamatosan javítja az ADHD tüneteit. Az atomoxetin alkalmazási előírása szerint gyermekek és felnőttek esetében is használható gyógyszer.

 

Hogyan tovább ADHD gyanú esetén?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Cseri & Mohács, 2018)

 

 

 

Források:

Balázs Judit (2015). Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar/Hiperkinetikus zavar.Balázs J. & Miklósi M.(szerk.): A gyermek‐és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Budapest, Semmelweis Kiadó.

American Psychiatric Association. (2014). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és Társai Kft., Budapest.

Cseri, C., & Mohács, M. (2018). Módszertani segédanyag ADHD-val küzdő gyermekek iskolai megsegítéséhez. Szeged: Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat.

ADHD_hiperaktivitas_figyelemzavar.png