ADOS-2 vizsgálat

Mi az ADOS-2?

Az ADOS-2 (Autism Diagnostic Observation Schedule, második kiadás, magyarul Autizmus Diagnosztikus Megfigyelési Séma) az autizmus spektrum zavar felmérésének egyik legszélesebb körben alkalmazott, nemzetközileg standardizált eszköze. Az eredeti változatot Catherine Lord és munkatársai fejlesztették ki, a második, átdolgozott kiadás 2012-ben jelent meg. A kutatásban és a klinikai gyakorlatban egyaránt az autizmus diagnosztikájának egyik alappillére. A szakmai irányelvek az ADI-R diagnosztikus interjúval együtt az ajánlott felmérési módszerek közé sorolják, és magyar nyelven is elérhető.

Az ADOS-2 több modulból áll, amelyek az életkorhoz és a beszédkészség szintjéhez igazodnak. A kisgyermekektől a felnőttekig mindenki számára létezik megfelelő változat. Felnőtteknél, folyékony beszéd esetén a 4-es modult alkalmazzák, amely kifejezetten serdülők és felnőttek élethelyzeteire, érdeklődésére és kommunikációs szintjére épül.

Miért fontos ez a vizsgálat felnőttkorban?

Sok felnőtt csak évtizedekkel később szembesül azzal, hogy nehézségei mögött autizmus állhat. Ennek gyakori oka, hogy az évek során megtanulta elrejteni vagy kompenzálni a nehézségeit. Ezt a szakirodalom maszkolásnak nevezi, és különösen gyakori nőknél, valamint jó verbális és értelmi képességekkel rendelkező személyeknél. Felnőttkorban ezért a felmérés különös szakértelmet igényel. Egy standardizált, strukturált megfigyelési helyzet segít abban, hogy a finomabb jellegzetességek is láthatóvá váljanak.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

Az ADOS-2 egy félig strukturált, megfigyelésen alapuló vizsgálat, amely nagyjából 60 percet vesz igénybe. A vizsgált személy számára leginkább egy kötetlen, de irányított beszélgetésre emlékeztet, amelyet rövid feladatok tagolnak. A vizsgálatvezető előre meghatározott helyzeteket teremt, amelyek természetes módon hívják elő a társas kommunikáció és interakció különböző elemeit.

A 4-es modul jellemző elemei:

• Beszélgetés a mindennapokról: munka vagy tanulmányok, napi rutin, érdeklődési körök.
• Társas kapcsolatok: barátságok, párkapcsolat, az egyedüllét és a magány megélése.
• Érzelmek: mi vált ki örömet, szorongást, haragot vagy szomorúságot, és hogyan éli meg ezeket a vizsgált személy.
• Társas nehézségek: milyen helyzetekben érzi magát kényelmetlenül, mi zavarja vagy idegesíti a társas helyzetekben.
• Történetmesélés és képleírás: egy képeskönyv vagy kép alapján történő elbeszélés.
• Bemutató feladat: egy hétköznapi tevékenység lépéseinek elmagyarázása, például a fogmosásé.
• Jövőkép: tervek, remények, elképzelések a jövőről.

Mit figyel meg a szakember?

A vizsgálatvezető a beszélgetés és a feladatok során több területet figyel meg. Ide tartozik a szemkontaktus, a gesztusok és a mimika használata, valamint a beszélgetés kölcsönössége: hogyan kezdeményez, hogyan reagál, és mennyire követi a másik fél szempontjait. Megfigyeli az érzelmek kifejezését és mások érzéseinek megértését, a beszéd sajátosságait (például a hanglejtést vagy a szokatlan szóhasználatot), az esetleges ismétlődő viselkedéseket, valamint a szűk, intenzív érdeklődési köröket. A megfigyeléseket standard szempontrendszer alapján pontozza. Ez biztosítja, hogy az értékelés ne pusztán benyomásokon alapuljon, hanem objektíven összevethető legyen a nemzetközi kutatásokban kialakított határértékekkel.

Önmagában elég az ADOS-2?

Az ADOS-2 a diagnosztikai folyamat fontos, de nem egyedüli eleme. Egy mindössze egyórás megfigyelés nem ad teljes képet valakinek az életéről és működéséről. A megbízható diagnózishoz szükség van a részletes élettörténeti anamnézisre, különösen a gyermekkori fejlődésre vonatkozóan, és lehetőség szerint hozzátartozói interjúra is. Emellett kérdőívek és egyéb pszichológiai vizsgálatok egészítik ki a képet. Ezek segítenek elkülöníteni az autizmust a hasonló tünetekkel járó állapotoktól, például a szociális szorongástól, az ADHD-tól, a depressziótól vagy bizonyos személyiségzavaroktól, és feltárni az esetlegesen együtt járó nehézségeket.

Felkészülés és mi történik utána?

A vizsgálatra nem kell külön készülni. Az a legjobb, ha a vizsgált személy önmagát adja, és őszintén, a saját tapasztalatai alapján válaszol. A diagnosztikai folyamat végén a szakember az összes információt együttesen értékeli, és egy visszajelző beszélgetés keretében ismerteti az eredményeket. Ilyenkor lehetőség van kérdések feltevésére és a további lépések, támogatási lehetőségek megbeszélésére is.