Hogyan küzdhetünk meg a veszteséggel?

 

Veszteséggel az élet során mindenki találkozik, és legtöbbször a halállal vagy a szerettünk elvesztésével kapcsolódik össze bennünk a kifejezés. A veszteség bármi lehet, ami számunkra fontos volt, de már nincs. Lehet érzelmi, fizikai vagy éppen pszichés szempontból jelentős dolog. Lehet egy költözés, szakítás, munkahelyváltás, de akár egy fizikai tárgy elvesztése is.

 

A gyász az egyik legnehezebben feldolgozható élmény az életben. Mindenki másként éli meg a veszteséget, és gyakran nehéz róla beszélni. Az alábbiakban szeretnénk támogatni téged abban, hogy megértsd a gyász folyamatát, felismerd saját érzéseidet, és megtaláld a módját, hogyan küzdhetsz meg egészségesen a veszteséggel.

 

Mi a veszteség és mi a trauma?

 

A trauma: az, ami megtörténik velünk, a gyász pedig a veszteségre adott összetett, szenvedést okozó, de természetes reakció vagy feldolgozási folyamat. Sajnos vagy nem sajnos, ezt a folyamatot nem tudjuk megspórolni – át kell mennünk rajta.

 

Mindenkinél máshogy zajlik a gyász? 

 

A gyászunk sosem mérhető össze máséval; nincs „nehezebb” vagy „könnyebb” gyász, nincs egyetlen normális reakció, és nincs meghatározott idő, amíg túl kell lennünk rajta. Belefér, ha sírunk, de az is, ha csak magunkban vagyunk. Belefér, ha kiüresedünk, de az is, ha érzelemtolulást tapasztalunk, és nem tudjuk szavakkal leírni az állapotunkat. Belefér, ha tombolunk, és az is, ha nyugodtság uralkodik rajtunk. Van, aki veszteséget él át, és csak alszik; van, aki infantilis reakciókkal, nevetgéléssel reagál semleges eseményekre; van, aki dühöng, és van, aki a munkába temetkezik.

 

A gyász mélyen személyes és egyedi élmény mindenki számára. Amikor te vagy egy szeretted veszteséget él át, ez az érzés nehéznek, túlterhelőnek tűnhet. Ezek az érzelmek a gyógyulás részei, még akkor is, ha elsőre nem így érezzük.

 

A gyász 5+1 fázisa

 

A pszichológia régóta vizsgálja a veszteség feldolgozásának mintázatait. A gyász feldolgozása mindenki számára egyedi, és nem lineáris folyamat. Van, hogy akár egy nap alatt átfutunk a szakaszokon, és nem mindenki éli meg mindegyiket, valamint nem mindig ebben a sorrendben. Elizabeth Kübler-Ross elmélete szerint a gyász fázisai:

 

1. Tagadás   Az első reakció gyakran a sokk: nehezen hisszük el, hogy a szeretett személy már nincs velünk. A tagadás kegyelmet ad, megóv attól, hogy teljesen összeroppanjunk a fájdalomtól. Természetes, hogy „elfeledkezünk” róla, majd újra és újra ráeszmélünk, így kisebb adagokban dolgozzuk fel a veszteséget. A realitás lassan lép be az életünkbe, és ezzel elindul a feldolgozás útja, felszínre törnek az érzések, amelyektől a tagadás megóvott minket.

 

2. Harag

   A veszteség letaglóz, fájdalmas, és haragot válthat ki – irányulhat a környezetre, a szeretett személyre vagy önmagunkra, amiért „képtelenek” voltunk megakadályozni a történteket. A harag megélése fontos: erőt ad és strukturálja a kaotikus érzéseket, horgonyként szolgál, és elviselhetővé teszi a fájdalmat.

 

3. Alkudozás

   Újra és újra végigpörgetjük magunkban az eseményeket, gondoljuk: „Mi lett volna, ha…” vagy „Bárcsak…”. Az alkudozás gyakran együtt jár a bűntudattal, az érzéssel, hogy nem jó döntéseket hoztunk, és részben felelősek vagyunk a történtekért – még mindig könnyebb ezt gondolni, mint elfogadni a tehetetlenséget.

 

4. Depresszió

   A jelenre tekintve ürességet, céltalanságot érzünk, el sem tudjuk képzelni, hogyan tovább. Természetes, hogy a veszteség szomorúságot vált ki.

 

5. Elfogadás

   Elérkezünk arra a pontra, amikor tudatára ébredünk, hogy az életünk végleg megváltozott. Elkezdünk berendezkedni az „új életre”, ami nem jelenti, hogy már nem fáj az elvesztés, csak azt, hogy visszatérünk az életbe, önmagunkhoz. Elkezdünk nevetni, örülni, néha még egy kis bűntudattal társulva.

 

Aktív vs. elkerülő megküzdési stratégiák

 

Aktív megküzdés: Közvetlenül foglalkozunk az érzelmi fájdalom forrásával, gondolatokkal vagy cselekvésekkel, amelyek megváltoztatják a helyzetet vagy a hozzáállásunkat.

Elkerülő megküzdés: Olyan stratégiák, amelyek elterelik a figyelmünket a veszteségről vagy a fájdalomról.

 

Például aktív megküzdés lehet segítséget kérni, elkerülő pedig az alkoholfogyasztás. Kutatások szerint az aktív megküzdés hatékonyabb a stressz kezelésében.

 

Hogyan gondoskodhatunk magunkról a gyász során?

 

A cél, hogy csökkentsük vagy elviseljük a negatív érzelmeket, és aktívan kezeljük a problémákat. A gyász kimerítő lehet, ezért az öngondoskodás kulcsfontosságú:

 

1. Adjunk teret az érzéseinknek

   Tudatosítsuk, hogy gyász folyamatában vagyunk, és ez nehéz. Engedjük meg magunknak a fájdalmat, szomorúságot, dühöt és hiányérzetet. Naplózás, levelezés vagy csendes meditáció segíthet a feldolgozásban.

 

2. Rövid távú célok a fókuszban

   Csak a közvetlen problémák megoldására koncentráljunk; a hosszabb távú terveket később valósíthatjuk meg.

 

3. Mozgás és testi törődés

   Rövid séták, jóga vagy könnyű sportok csökkentik a stresszt. Figyeljünk az alvásra és a táplálkozásra, még ha a gyász felborítja a ritmust.

 

4. Kapcsolódás másokkal

   Keressük és fogadjuk el a támogatást. Osszuk meg érzéseinket barátokkal, családtagokkal vagy gyászfeldolgozó csoporttal. Ne féljünk segítséget kérni: „Beszélgetnél velem erről?”

 

5. Tudatos pihenés és feltöltődés, öröm

   Kreatív tevékenységek, zene, olvasás vagy meditáció segíthet az érzelmi egyensúly megtartásában. Napi rituálék, például mécsest gyújtani az elvesztett személy emlékére, támogathatják a feldolgozást.

 

6. Önszeretet és türelem

   Legyünk türelmesek és önegyüttérzőek magunkkal: a gyász nem lineáris, mindenki saját tempójában dolgozza fel a veszteséget. Ismételjünk önmegerősítő mondatokat: „Megengedem magamnak a fájdalmat, de gondoskodom is magamról.”

 

7. Szakmai segítség igénybevétele

   Ha a gyász hosszú ideig vagy intenzíven befolyásolja az életünket, érdemes pszichológus, pszichiáter vagy gyászfeldolgozó szakember támogatását kérni. A szakember segíthet strukturálni a folyamatot és új eszközöket adhat a megküzdéshez.

 

8. Pozitív átkeretezés és humor: Próbáljuk meglátni a helyzetben a jót, értékelni a tanultakat vagy az emlékeket. A nevetés segíthet a gyászban, például vicces emlékek felidézése.

 

9. Spiritualitás: Kapcsolódás egy magasabb célhoz vagy hit a túlvilágban megnyugtató lehet

 

Támogató mondatok gyászolóknak

 

Nem mindig kell megoldást kínálnunk; gyakran a jelenlét és a figyelem a legtöbbet jelent:

 

Őszinte részvétem.

El sem tudom képzelni, mit érzel.

Tudok valahogyan segíteni? Itt vagyok, ha szükséged van rám.

A fájdalom nem múlik el, csak körbenövi az életet.

 

A csendes jelenlét, az értő figyelem és a meghallgatás gyakran többet jelent, mint a tanácsadás vagy magyarázat.

 

Mikor érdemes szakemberhez fordulni – patológiás gyászreakció

 

Ha több mint 6 hónap telt el, és a gyász akadályozza a mindennapi életet, érdemes szakemberhez fordulni. Feldolgozatlan gyász komplikált gyásszá vagy depresszióvá alakulhat, és egy képzett szakember segíthet elindítani a gyógyulás útját.

 

Összegzés

 

A gyász mindenkinél teljesen egyedi folyamat. Fontos a türelem, az érzések megélése, az öngondoskodás, a kapcsolódás másokkal, valamint a szakmai segítség igénybevétele. Legyünk kedvesek, önmagunkkal együttérzőek, és adjunk időt a veszteség integrálására.