Depresszió és krízis gyermek és serdülőkorban

szerző: Buligovic Renáta

Lehet-e depressziós a kisfiam?

 

  • Az elmúlt 20-25 évben született meg az állásfoglalás, miszerint gyermek és serdülőkorban is lehetnek hangulatzavarok. Fontos megkülönböztetni a hangulati érintettséget a visszahúzódó, szégyenlősebb személyiségtípustól. Nem minden serdülő aki fekete ruhában jár, és erős sminket visel depressziós, hiszen ezek még lehetnek serdülőkori sajátosságok, amit egy idő után kinőhet a kamasz. Kis gyerekek esetében látom, hogy hihetetlennek gondolják a szülők, hogy a 8 éves gyermek lehet depressziós, hiszen „mindene megvan”. Ez sajnos nem ennyire egyszerű, ezért lehet jó, ha a szülő tudja mire érdemes odafigyelni. Normális tartományba tartozik a „rossz hangulat”, ezért még nem szükséges a szakember bevonása.

 

Mikor kell odafigyelni és mire hangulati érintettség esetén?

 

  • Ha a gyermek vagy serdülő viselkedése jelentősen megváltozott a korábbi funkcionáláshoz hasonlítva, így pl. tartósan „rossz hangulat” vagy „irritábilis hangulat” jellemzi. Örömtelenségre panaszkodik, a korábban kedvelt tevékenységek iránt elveszíti az érdeklődését, étvágya és alvási szokásai jelentősen megváltoznak (csökkenés; növekedés), továbbá fáradtság, meglassultság és csökkent kognitív képesség jellemzi a gyermeket. A serdülők esetében inkább, de gyermekkorban is felléphetnek halálal kapcsolatos gondolatok, szuicid késztetés és próbálkozás. Amennyiben a gyermek beszámol öngyilkossági gondolatokról vagy kísérletről minél előbb szakemberhez kell fordulni. Gyakori tévhit a szuicid gondolatok kapcsán, hogy a gyermek vagy serdülő „csak figyelmet akar” és „úgysem gondolja komolyan”, azonban mindig minden esetben komolyan kell venni a gyermek beszámolóját. A szuicid veszélyeztettség krízisállapotnak számít, így azonnal segítséget kell nyújtani az érintett gyermeknek vagy serdülőnek. Fokozott odafigyelésre ad okot, amennyiben már korábban volt öngyilkossági kísérlet a gyermek vagy serdülő esetében.

A kérdésre a válasz röviden igen, lehet egy kicsi gyermek is depressziós. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a gyászreakció és a hangulati érintettség között, hiszen a gyász esetén gyászfeldolgozás javasolt elsőkörben, míg a hangulati érintettség hátterében nem trauma vagy gyászreakciót valószínűsítünk.

 

  • Források

Kapornai Krisztina; Vetró Ágnes (2015). Hangulatzavarok. Balázs J. & Miklósi M.(szerk.): A gyermek‐és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Budapest, Semmelweis Kiadó.

A gyermekem egyre többet beszél a halálról, aggódnom kell?

 

  • Lényeges tisztázni, hogy hány éves a gyermeke, továbbá mikor kezdett el beszélni először a halálról, esetleg volt-e valamilyen előzmény? Gyakran a családban történt betegség vagy halál esetében kezdi foglalkoztatni a gyereket a téma. Ez még nem jelenti azt, hogy aggódnia kell emiatt, viszont fontos erről nyíltan beszélni otthon. Nyugodtan kérdezzen tőle, talán kiderül, hogy az osztályban egyre többen beszélnek a halálról, vagy éppen a közösségi oldalon, filmben láthatott valamit és emiatt foglalkoztatja a kérdés. Számos tévhit van a szülőkben és felnőttekben egyaránt az öngyilkossági magatartással kapcsolatosan, így pl.„aki beszél róla nem lesz öngyilkos”, „aki öngyilkos lesz az nem beszél róla”, illetve hogy a halállal kapcsolatos gondolatokat nem szabad feszegetni, mert a gyermek „kedvet kaphat tőle”, pedig sajnos ez nem így van.

 

Az öngyilkosság figyelmeztető jelei és kezelése

 

  • A figyelmeztető jel lehet szóbeli pl.a gyermek halállal kapcsolatos fantáziákról mesél, esetleg kifejezi, hogy már nem szeretne élni vagy „bárcsak meghalna”. Egyes cselekedetekre is érdemes odafigyelni pl. búcsúlevél megírása, magatartás megváltozása, befelé fordulás. Elkezd felszámolni az életével, odaadja a saját tárgyait, ruhait másoknak mondván hogy „neki már nem fog kelleni”. Ezek intőjeleknek számítanak és minden esetben fontos a felismerés és adekvát kezelés, mind a szülő úgy a szakember részéről is. A szuicid veszélyeztettség esetén fontos a szubjektív megítélés a szakember részéről, hiszen a kezelési irányelvek mentén krízisállapotnak számít és kórházi felvételt igényel az illetékes gyermekpszichiátrián. A gyermekpszichiátriára való továbbküldés azért lényeges, mert megfigyelésre kerül sor ami alatt megszűnhet a vészelyeztető állapot pl. önsértés. Amennyiben a kórházi felvételre nincs szükség a szakember megítélése szerint, fontos az érintett számára 24. órás segítség bíztosítása, továbbá szülőkkel és gyerekkel egyaránt tisztázni a körülményeket és ismertetni a teendőket a rizikó fokozódása esetén. Otthonra korlátozó tevékenység alkalmazása pl. szúró, vágo eszközök eltávolítása az egyén környezetéből.

 

Öngyilkosság prevenció

  • Az öngyilkos magatartás úgynevezett multifaktoriális esemény, rizikó és védőfaktorai vannak. Elsődleges rizikófaktornak számít a pszichiátriai betegség. A befejezett öngyilkosságok több mint 90%-ánál fennáll valamilyen -legtöbbször kezeletlen- pszichiátriai betegség minden korosztálynál.  Másodlagos rizikófaktor lehet a negatív életesemény pl. szülők válása, kortárskonfliktusok, bullying, iskolai kudarcok. A harmadlagos rizikófaktorokba tartoznak a nem megváltoztatható tényezők pl. biológiai nem, serdülőkör és időskor. Ezek az elsődleges és másodlagos rizikófaktorokkal szövődve növelik az öngyilkosság esélyét. Az utóbbi évtízed biológiai kutatásai neuroanatomiai (nucleus caudatius, cingulum) és biomarker (pl. szerotonin, oxitocin) elváltozásokat mutattak az öngyilkos magatartású személyeknél, illetve az epigenetika szerepét is hangsúlyozták. A védőfaktorokhoz soroljuk a jó szülő-gyermek kapcsolatot, a szülői segítséget fontos döntésekben, a jó szociális hálót, vallásosságot, könnyen elérhető egészségügyi szolgáltatást, illetve ha egy társadalomban nem stigma a pszichiátriai betegség.

 

  • Források

Balázs Judit (2015). Öngyilkos magatartás és nem-szuicidális önsértés. Balázs J. & Miklósi M.(szerk.): A gyermek‐és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Budapest, Semmelweis Kiadó.