Gyerekkori szexuális nevelés

 

szerző: Kéri Kovács Zsuzsanna

 

Mikor érdemes a gyerekeket felvilágosítani szexuális kérdésekben? Hogyan fogalmazzunk? Mit mondjunk? Mit tehetünk azért, hogy a gyermekünk szexuális kérdésekben jó döntéseket hozzon későbbi élete során? Megannyi kérdés, mely felmerülhet a serdülőkor előtt álló gyerekek szüleiben.

 

A fejlődés kritikus pontjai:

 

Habár sokan még mindig az egy bizonyos időpontban történő információk puszta átadására szorítkoznak szexuális nevelés tekintetében, a szakemberek már sokkal szélesebb körben gondolkoznak a témáról és előbbre is datálják az ezirányú nevelés kezdetét. A WHO irányelveiben is úgy fogalmaz, hogy „a szexuális nevelés a nemiség kognitív, emocionális, szociális, interaktív és testi vonatkozásainak megtanulását jelenti”. Ez a fajta tanulás márpedig nem serdölőkorban kezdődik és nem csak a tényekre és a veszélyekre szorítkozik. A szexuális nevelés valójában a születéssel veszi kezdetét. Csecsemőkorban ugyanis a gyermek tapasztalatot szerez arról, hogy elsődleges gondozói képesek-e szükségleteit kielégíteni, biztonságos érzelmi bázist nyújtani. Jó esetben a szülő képes babája igényei, szükségletei iránt érzékennyé válni és ez a válaszkész viszonyulás elkíséri a gyermeket későbbi évei során. Az első évek tapasztalatai hatással lesznek aztán a gyermek életének számos aspektusára, így szexualitáshoz való viszonyulására is. Tágabb értelemben tehát a szexuális nevelés már csecsemőkorban elkezdődik. A gyermek két-három éves korában aztán már egyre többet kérdez, kezdi felfedezni a fiúk és lányok közti különbségeket. Tapasztalatot szerez az alapvető nemi különbségekről. Az óvodáskor aztán a pszichoszexuális fejlődés szempontjából igen fontos időszak, egy erősen erotikus töltöttségű kor. Freud is úgy fogalmaz, hogy a nemi érés első virágzása három és öt éves kor közti időszakra tehető. Ilyenkor a gyerekek szerelemhez hasonló érzéseket élnek át az ellenkező nemű szülő iránt. Ennek az időszaknak a sikeres megoldását egy szexuális érés szempontjából nyugodtabb időszak követi. Ez a lappangási időszak az iskoláskor elejére tehető. A nemi ösztönök újból a serdülőkorban törnek aztán felszínre. Jól látható tehát, hogy a pszichoszexuális fejlődés kezdete sokkal korábbra tehető, mint azt sokan elsőre gondolnák. Ha tehát a szexuális nevelés kérdéseiről először a pubertáskor elején gondolkozunk, akkor kicsit már késésben vagyunk.

 

 

 

 

 

 

 

A szülők szerepe:

 

A gyerekekben tehát a szexualitás témája nem a serdülőkorban éledezik először. Foglalkoztatja őket sok ezzel kapcsolatos gondolat és kérdés már egészen kicsi korban is. A szülők feladata pedig abban rejlik, hogy a gyermek életkorának és érettségi szintjének, intellektusának megfelelően, nyitottan és őszintén válaszoljon a kérdésekre. Ha a szülő a gyerek spontán feltett kérdéseire válaszol, nagyot nem hibázhat. A gyerekek mindig annyit kérdeznek és addig figyelnek, ameddig az információ befogadható számukra. Ha egy beszélgetés egy adott pontján más témába kezdenek vagy más játékba csapnak bele, valószínűleg elegendő információhoz jutottak, nem képesek többet befogadni.

Az érzelmileg biztonságos családi háttér fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha egy gyermek biztonságos családi légkörben nevelkedik, évek alatt megtanulja, hogy szüleihez bármikor fordulhat kérdéseivel és problémáival. Így a szexualitás kérdéseiben is bizalommal fog fordulni szüleihez, ők lesznek számára az elsődleges információforrások ebben a kérdésben is. Azonban nem pusztán információhoz jut a gyermek a szüleitől. Évek alatt megtanulja felismerni és jól látni saját szükségleteit. Megtanulja átlátni, hogy mik azok a helyzetek, amik számára károsak. Megtanul felelősségteljes döntéseket hozni. Megtanul jelezni a szüleinek, ha szorult helyzetbe kerül. Megtanul ellenállni a társas nyomásnak. Ezek mind-mind olyan készségek, melyek tágabb értelemben szintén a szexuális nevelés részei és melyek nélkül elképzelhetetlen az egészséges nemi élet.

 

 

Amikor a szülők szerepe háttérbe kerül:

 

Gyakran előfordul azonban, hogy a gyerekek, kamaszok nem szüleikhez fordulnak kényes kérdésekben, sokkal inkább kortársaiktól és internetről szereznek meg szükséges információkat a szexuális élet elkezdése előtt. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az információ eltorzul, a hangsúlyok eltolódnak. A kortársakra és internetre hagyatkozás a túl korai szexuális együttlétek és rosszul meghozott döntések melegágya. Egy kevésbé biztonságos családi háttérrel rendelkező gyermek ugyanis nehezebben hoz jó döntéseket, ha a társak nyomása alá kerül. Fiatalok olyan gyakran hencegnek egymásnak azzal, hogy milyen sok szexuális tapasztalattal rendelkeznek már, ezzel is nyomást gyakorolva kevésbé stabil társaikra.

 

Néhány záró gondolat:

 

A szülők szerepe a szexuális nevelés tekintetében elvitathatatlan. Nem pusztán az ismeretek átadása tekintetében van felelősségük. Szülői feladat mindazoknak a készségeknek a megtanítása, mely lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy serdülőkorban lépve felelősségteljes és jó döntéseket hozzanak. Nem lehet továbbá eléggé hangsúlyozni, hogy a szülők a gyermek születésétől kezdve példát mutatnak. Mintául szolgál saját viszonyulásuk az érzelmekhez, a gyengédséghez. Mintát ad, hogy miként nyúlnak a párjukhoz. Követendő példa lesz a gyermek számára a szülő nyitottsága vagy zártsága, tabusítása is a szexuális kérdésekben. Ha egy szülő nem mer bizonyos alapvető kifejezéseket, szavakat kimondani otthon, a gyermek is hamar megtanulja, hogy a nemiség tabutéma. Amennyiben az erről való beszélgetés nagy-nagy nehézséggel jár a szülők számára, érdemes először saját viszonyulásukat rendezni a szexuálitáshoz. Ezután tudnak csak hiteles információforrássá válni a gyermekek számára.