KIP, mint hipnoterápiás eszköz

 

 

szerző: Magyar-Gáti Szilvia tanácsadó szakpszichológus

​

A KIP (Katathym Imaginatív Pszichoterápia) egy mélylélektani imaginatív pszichoterápiás eljárás, melyet Hanscarl Leuner dolgozott ki az 1950-es években. A „katathym” szó a tudattalanból származó szimbólumok érzelem-telítettségére, emocionális megélésére vonatkozik, az „imaginatív” szó pedig a szavak előtti életkor szintjére történő regresszióra, visszatérésre, és ennek az élményvilágnak képi jellegére utal.

A tudattalan képi megnyilvánulásáról minden egészséges embernek van személyes tapasztalata, hiszen amikor álmodunk, ezzel a világgal találkozunk.

A KIP bevezetése az ellazulásra vonatkozóan néhány nem szuggesztív utalással történik, majd a terapeuta hívóképek adásával, az egész imagináció alatt pedig párbeszéddel kíséri a pácienst. A kép megjelenésével az ellazult állapot mélyül, ezáltal az imagináció elevenebb lesz, ami tovább mélyíti az ellazulást, így egy önmagát erősítő körfolyamat jön létre, mely egy mély „hypnoid” állapothoz vezet.

Ezen a ponton indulnak be a különböző hipnózishoz társuló tévhitek. Tipikus aggodalmak, hogy önkívületbe jutunk, tudtunkon kívül manipulálnak minket, kiszolgáltatottá válunk, ráadásul a kezelésről semmilyen emlékünk nem marad. Ez nem így történik, pszichés védelmi rendszerünk tovább működik, emlékeink megmaradnak, még a tudattalanunk tartalmai is csak annyit engedtetnek tapasztalni, amivel készek vagyunk szembesülni.

A KIP során megjelenő belső képi élményvilágban a pszichés realitás tükröződik, melynek nyelvezete szimbolikus és analógiás. Az ezen elvégzett műveletek közvetlen változtató hatással vannak a belső pszichés struktúrára még tudatosítás nélkül is, mégis a feldolgozás egyik fontos mérföldköve a közös értelmezés.

A képi élmény tudattalan tartalmakat (érzelmek, igények, ösztönök és ezek konfliktusai) emel a tudatba, melyek a feldolgozás folyamata révén tudatossá válhatnak. Ez lehetővé teszi a korai érzelmi hiányállapotok feltöltését, a személyiségszerkezet utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásának képi síkon való elvégzését.

A terápiás tapasztalat azt igazolja, hogy a KIP a legkülönfélébb pszichés zavarok és betegségek, illetve testi (pszichoszomatikus) tünetek kezelésében hatékony eszköz lehet, mind hosszú, mind rövidterápiás eljárás során.