Koronavírus világjárvány pszichológus szemmel - mi az amit erről a krízisről tudnunk kell
szerző: Somogyi Katalin klinikai szakpszichológus
Mi az ami nekünk pszichológusoknak is új?
A pszichológus szakmának és mindenkinek új vírusról, és merőben új helyzetről van szó, ami annyit jelent hogy a pszichológusok is most fordítják le a pszichológia szaknyelvére, mi is az ami most történik. Mondhatjuk azt hogy alakulóban vannak új pszichológiai területek, új protokollok, és most alakulnak ki a járvány pszichológiájáról kapcsolatos elképzeléseink. A járvány pszichológia, a home office pszichológia az online pszichológia és a krízis pszichológia egyvelegéből tudjuk meghatározni azt, letérképezni azt, hogy pontosan mi történhet egy-egy személy esetében, milyen krízisekkel fog találkozni a pszichológus szakember.
Nem beszélve arról a különleges helyzetről, hogy maga a pszichológus is részese ennek a krízis folyamatnak. Ami teljesen más az eddigi krízisektől az az hogy egyszerre vagyunk benne ebben a helyzetben, így a pszichológus segítő és kliense is, hasonló helyzeteket élhet át.
Mi az hogy krízis?
Nagyon röviden annyit jelent hogy egy negatív változás hatására egy pszichológiai sokkon esünk át, ami érzelmi hatással van ránk, és a személyiség megküzdő kapacitásán és a sokk jellegétől függ hogy a tehetetlenség/ lefagyott állapot mikor lép át a probléma megoldási fázisba, mikor tudjuk átvenni a kontrollt, és végül mikor jutunk el oda hogy a lehetőségeket is meglássuk. Ezt a folyamatot próbáljuk katalizálni az önkéntes pszichológiával, ahol egy segítő beszélgetés keretében próbáljuk megtartani/ enyhíteni az érzelmi sokkhatást, hogy későbbiekben átlendüljön a személy.
Hogyan reagálunk a krízishelyzetre -tipikus reakciók-
distressz vagy eustressz
A hitetlenkedés után az első a hangulati változások, a pesszimista és optimista beállítódás váltakozása figyelhető meg. Kétféle stresszállapot figyelhető meg, a pozitív és a negatív stressz. egyesek kétségbeeséssel reagálnak, másoknál ez a krízishelyzet plusz lelki erőt/ összeszedettséget aktivizálhat, felhangolt állapotot élhetnek meg, izgalmat kelt a szituáció, kihívásnak érzékelik a helyzetet.
Van akinél ez a helyzet negatív módon hat, a mentális problémákkal küzdők sérülékenyebbek az ilyen helyzetekben, a szorongás különböző formákban nyilvánulhat meg. Jellemző lehet a túlaggódás, melynek háttere a katasztrofizáló gondolkodás, és az irracionális negatív forgatókönyvek.
bagatellizálás vagy katasztrofizálás
Pozitív vagy negatív irányban torzítjuk az eseményeket? a legjobb ha a kettő között megtaláljuk a helyes arányt, ez ezekben a helyzetekben nem mindig sikerül, lehet hogy időszakoknként hol egyik vagy másik irányba eltolódik az egyensúly. A bagatellizálás a probléma tagadása azért nem jó, mert ez kritikáztlan viselkedést eredményezhet, és nem tartjuk be az óvintézkedéseket.
A katasztrofizáló gondolkodás tehetetlenné tesz minket, a szorongás lebénít. Ebben az esetben túl óvatosak leszünk, és a helyzet kellemetlenségét fokozottan megéljük.
összetartortás érzése
Mivel ez a helyzet mindannyiunkat érint, közös az ellenség, így megnövekedik az altruizmus, az empátia, és az emberek közötti összatartás/ együttműködés érzése, ami pozitív változásokat indíthat el az izolálódásra jellemző társadalmakban
Mi az ami történik most ebben a krízishelyzetben - milyen veszteségeket élünk meg?
Nem sokan beszélnek arról, hogy a mostani krízis amit átélünk, tulajdonképpen egy gyászfolyamat. Bár ugyanaz a helyzet, ez mindenkinél egyénileg teljesen máshol csapódik le, máshol van a krízis súlypontja és másféle veszteséggel kell szembenézni.
Milyen veszteségekkel számolhatunk, és hogy tudunk ezen enyhíteni?
1. elveszítem a korábbi életmódomat, elveszítem a szokásos nap rutinomat, felborul az életem, a szokásos keretek elvesznek
Hogy ez kinél mennyire teremt sokkos állapotot az attól is függ hogy mennyire drasztikusan változik meg a napirend, illetve mennyire rugalmasan szerveződik újra a mostani körülményekhez illeszkedve az új napiend, a lehetőségekhez mérten.
Példák: Extravertáltaknák akik aktívabb szociális életet élnek valószínű nehezebb, míg introvertáltabbak akik amúgyis kedvelik a magányosabb tevékenységeket ez kevésbé okoz gondot ez az átállás. Kisgyerekes anyukáknál, akik amúgy is otthoni üzemmódban vannak arról számolnak be, a karantén nem drasztikusan változtat a nehézségeken, hiszen a napi rutint eddig is külső kapaszkodók nélkül kellett fenntartsák. Más helyzetben vannak azok a kisgyerekes anyukák akiknek a picinyei már óvodába, iskolába jártak. Az otthonlét és a kijárás korlátozása itt elképesztő organizálást és terhet ró az anyukára.
Mi az ami segít: térképezzem fel nekem ez mennyire drasztikus változás, legyek türelmes, és tudatosítsam, hogy újra kell szerveznem az életemet. Ebben most méginkább használjam a kreatívitásomat és beszélgessek másokkal.
2. Elveszítem a személyes találkozásokat, fizikai/ érzelmi izolációba kerülök. A szokásos keretek is megszűnnek, nehezemre esik az önmotiváció
Példák: egyedülállókra és idősekre az izolációs hatások fokozottan hatnak ebben a helyzetben. Az ismerkedés lekorlátozódik, az idősek a veszélyeztettség miatt valamint a tecnikai eszközök hiánya miatt kevésbé tudnak online kapcsolódni.
Mi az ami segít: Bár a személyes találkozókat nem pótolja, a netes kapcsolattartás jelentősége ebben az időszakban fontossá válik, éljünk a lehetőséggel. Próbáljuk ki nekünk milyen platform a jó, itt is használjuk a kreatívabb énünket, szervezzünk virtuális kávézást akár több személlyel, jelentkezzünk be minél több helyről.
Nagyon fontos az öngondoskodás fejlesztése, most tényleg ne hanyagoljuk el azokat a tevékenységeket amik igazán örömet okoznak. Ha nem tudjuk mi az, próbáljunk kapcsolódni a belső énünkkel ( mi az amire igazán vágyunk itt és most? próbáljuk ezt kis dolgokban megvalósítani)
Ne szégyeljünk segítséget kérni, ebben a helyzetben reális lehetőség önkéntes pszichológusokkal kapcsolatot felvenni, megosztani az érzéseket, ez enyhíti a magányosságot. Ha krízisben vagyunk, mindenképpen éljünk a lehetőséggel.
Ebben a helyzetben előfordulhat hogy az emberek nyitottabbak egymás iránt, lehet hogy a régi barátok is előbukkannak.
3. Elveszíthetem a szokásos szabadságomat. Az összezártság konfliktusokat erősíthet fel, ez az izolálódás ellentéte, amikor a hely szűke miatt akár fizikalilag is nehezen lehet szeparálódni, elkülönülni.
Sokan nehezen élik meg a családdal való összezártságot, mivel ez egy sepciális inkubációs időszak. Akár azt is érezhetjük a helyzet abszurditása folytán, hogy egy emberkísérletbe csöppentünk. Felerősödnek a pozitív érzések is és a negatív érzések is. Sajnos a bántalmazás is felerősödhet, illetve a gyermekvédelmi problémák forrása is lehet a karantén helyzet, ezt nem árt tudnunk. Próbáljuk az olyan helyzeteket kerülni ahol a konfliktusok indulatokba csaphatnak át, az összezártság alatt természetesek lehetnek a nehezebb összehangolható pillanatok.
Mi az ami segít: tudatosítsuk hogy ez az inkubációs időszak egy instabilitást is hordozhat magában, ami nem feltétlen rossz, csak fokozott tudatossággal kell kezelnünk. A családi összetartozást is erősíthetjük azzal, hogy a fizikai jelenlét adta lehetőségeket kihasználjuk. Próbáljunk ki társasjátékot.
4. Elveszítem a mozgásteremet
A fizikai tér beszűkülése a mozgásszegényebb életstílus az érzelmekre is komoly hatással lehet, emiatt nagyon fontos az otthoni edzés. Most nem szabad kifogásokat keresni.
5. Elveszítettem a rövid távú céljaimat
Amit az elkövetkező hónapokra elterveztem, most a süllyesztőbe került. Ez az amit szinte mindenki átél. Tudnunk kell hogy ez a helyzet satája, viszont gondolhatunk arra is, hogy ez a krízis ha nem is teljesen pontosan, de időben behatárolt.
Mi az ami segít: Ennél a krízishelyzetnél az az előny, hogy tudjuk, egyszer vége lesz. Most állítsunk fel egy haditervet, és a napi feladatokra koncentráljunk, próbáljuk az időnket minél hasznosabban, értelmesebben eltölteni, akkor is ha ez most kevésbé hatékony vagy termelékeny.
6. Elveszítem a munkahelyemet, és vele a szociális kapcsolataimat is
Ez egy nehezebb krízis, előfordulhat hogy szakember segítsége kell, bízzunk benne hogy ez csak időleges, próbáljunk új lehetőségek után nézni. Ilyenkor a találékonyság nagyon fontos.
7. Elveszítem az egyik hozzátartozómat
Ez egy igazán nehéz veszteség élmény, reméljük hogy minél kevesebben kell ezt átélniük. Vigyázzzunk egymásra.
Mi az ami segít
1. a hírfogyasztás korlátozása
Az információ nagyon hasznos, ugyanakkor bizonyos esetekben eláraszthat minket, próbáljuk meg mi kontrollálni ezt. A hírfogyasztás enyhe függőséget is kialakíthat, reflex szerűen kezdem el böngészni az ilyen tematikájú oldalakat, ezt vegyük észre ha elhatalmasodott rajtunk.
Ne csak ebben a témában hallgassunk információt, mert a bezártság (fizikai izoláció) és a járvány tematikájú hírdömping tudati beszűkültséget okoz, ez érzékenyíthat minket a szorongásos és depresszív tünetek kialakulására.
Valószínű már eddig is sok mindent megtudtunk a vírusról, elengedhetjük most ezt.
Tipp: Hallgassunk meditációt, teljesen más tematikájú tartalmakat.
2. Öngondoskodás fejlesztése
Most nagyon fontos, hogy a kényeztető, pozitív élményeket ne kezdjük hanyagolni, sőt határozzuk el, hogy ebben tovább fejlesztjük magunkat.
Itt az ideje hogy az időhiány miatt háttérbe szorított kedvteléseknek szenteljünk egy kis időt.
Tipp: Indíthatjuk a napot egy mini meditációval. Csukjuk be a szemünket és kérdezzük meg magunkat, mi az amire a mai nap vagy éppen most igazán vágyom. Legyen ez a vágy valami olyan dolog, amit teljesíteni is tudok ( főzök magamnak egy jó kávét, nagyot nyújtózkodom, lepihenek egy picit a kanapéra, belenézek a kedvenc sorozatomba). A lényeg, hogy gyakoroljuk az önkényeztetés / öngondokodás készségét.
3. Nagyon fontos a HUMOR, lépjünk ki a szokásos kereteinkből
A humor oldja a feszültséget, mentálisan gyógyító hatású. Viccelődjünk, nevessünk sokat. A helyzet abszurditása kiválóan alkalmas egy kis poénkodásra, viccelődésre. Az ismerőseinkkel való kapcsolattartásba is belevihetünk egy kis humort, bejelentkezhetünk videón a konyhából, a kertből, virtuális kávézást, összejöveteleket szervezhetünk.
4. A kényszerű otthonmaradás lehetőségei