PÁRKAPCSOLATI NEHÉZSÉGEK PSZICHOLÓGIÁJA I.           

Magányosság pszichológiája: szingliség, egyedüllét, társfüggőség

szerző:  Somogyi Katalin klinikai szakpszichológus

Az ember társas lény

Kapcsolódás másokhoz, alapvető érzelmi igényünk, mégis nagyon széles a spektrum a valóságban átélt kötődési formákban: mennyire kielégítőek a kapcsolataim, mennyi a szabadságigényem, milyen erős köteléket szeretnék vagy tudok kiépíteni másokkal, el tudok-e hosszan köteleződni egy partner mellett.Szinte minden ember vágyik társra, hogy megkaphassa azt a figyelmet és intimitást, amit gyermekkorunkban édesanyánk biztosított számunkra. (Ha ebből nem kaptunk eleget két út lehetséges: vagy fokozottan keressük mindezt, vagy mélyen elfojtjuk ilyen irányú vágyainkat, igyekszünk teljesen érzelemmentesen viselkedni.) Tán merésznek tűnik a fenti kijelentés, hiszen a mai világban egészen más értékek hangsúlyosak, még sincs benne semmi különös, hogy legbelül mindannyian bizalmas kapcsolatra vágyunk.

Mit jelent az hogy "sharing" ?

Örömünket vagy bánatunkat, a hozzánk igazán közel állókkal osztjuk meg őszintén, ezt hívjuk "sharingnek". Az érzelmek megosztása, a sharing azért különösen fontos, mert ez a mozgatórugója a kapcsolatainknak, ez az ami növeli az intimitást és a közelséget, ettől lesznek igazán minőségi kapcsolataink. Elmondom a másiknak hogy mit érzek, és ő is elmondja mit érez. Másokra figyelve és a saját érzéseimet kifejezve, ennek a kölcsönös csereberéjében erősödik az "egymáshoz tartozás" , a kapcsolatok intimitásának a hőfoka. 

Ha a kapcsolataink meghittek, ez ad egy olyan visszaigazolást nekünk, ami a kiteljesedett életet jelenti és értelmet ad annak hogy vagyok, fontos vagyok és szeretve vagyok mások által. Talán ennél több nem is kell. Mások is osztozhatnak nemcsak a boldogságunkban de a nehészégeinkben is, és mi is osztozhatunk a többiek érzéseiben. A vonzalom fellobbanásától azonban hosszú út vezet a teljes bizalomig, melyhez a kölcsönös adás-kapás és a testi közeledés is hozzá tartoznak. 

Mit jelent a magányosság? Miben különbözik az egyedülléttől? Miben különbözik a depressziótól?

A magányosság ennek az ellenkezője. Egy fájdalmas érzés, talán az egyik legnagyobb félelem  realizálódik, a magárahagyatottság, és az ehhez társuló  "nem szeretnek" érzés. A kirekesztettség, izolálódás, üresség érzése elindíthatja a negatív lavinát, komoly belső vívódást, önmarcangolást válthat ki: "Elveszettnek érzem magam a világban, senkire nem számíthatok, nincs rám szükség, nem vagyok elég jó, nem figyelnek rám mert nem érdemlem meg. Selejtes vagyok, senkinek sem kellek." Egyenes út a pszichés dekompenzálódás felé.

Ilyen helyzetben mindenképpen pszichológiai segítséget szoktunk javasolni. Nem csak a magányosságot kell oldani, hanem a belső egyensúlytalanságot, önbizalomhiányt is, a pszichológus szakértő  rátalál a kritikus pontokra, és hatékony segítséget nyújt ilyen esetekben.

Fontos azt is tudni, hogy a  magányosság mások számára nem mindig nyilvánvaló, hiszen az is magányos tud lenni aki otthon egyedül üldögél, és az is magányos tud lenni aki késő estig túlórázik, az utóbbi esetben megtörténik a kompenzáció, de hosszútávon nem oldja fel a magányosságot, figyeljünk embertársainkra, lehet hogy van körülöttünk olyan személy aki ilyen helyzetben van.

Mi az egyedüllét és miért is van erre szükségünk?

Míg a magányosság egy inaktív/ tehetetlen negatív érzelmi állapot, az egyedüllét egy kifejezetten pozitív helyzetet jelenthet számunkra. Az egyedüllét nem feltétlen jelent magányosságot. Aki kielégítően szabályozni tudja az egyedüllét és társas kapcsolódás helyzeteit, az nem magányos. Bármikor adott a lehetőség hogy csatlakozhasson másokhoz, ugyanakkor az egyedül töltött időt ő maga választja, saját döntése, a világtól való elvonulás alkalmas lehet az énidőre, a feltöltődésre. Ilyenkor választhatjuk kedvenc időtöltésünket, megélhetjük a kreativitásunkat, de akár elmerülhetünk saját gondolatainkba és újra értelmezhetjük önmagunk és a világgal való kapcsolatot. A lényeges, hogy itt a kontroll a mi kezünkben van, emiatt ezt a fajta visszavonulást inkább egy lehetőségként éljük meg.

 

 

Hogyan függ össze a depresszió a magánnyal?

A depresszió egy mentális betegség, egy sokkal kiterjedtebb és krónikusabb pszichés állapot. A magányosság érzése kiindulópontja lehet egy depressziós epizódnak, sőt a depresszió mint mentális betegség magányossá is tehet minket, mivel a kapcsolódási kedvünk jelentősen lecsökken, és ez izolálhat minket másoktól.

Milyen fajta magányosság érzések vannak?

·       ​szociális magány: társas kapcsolatok hiánya, emberi kapcsolatoktól való vonakodás / visszahúzódás vagy zárkózottság, ritkás szociális háló

·       érzelmi /társas magány: társas kapcsolatok intimitása / közelsége nem kielégítő ( hiába van mellettem a párom, vagy vagyok más emberek társaságában, mégis magányosnak érzem magam )

Az érzelmi vagy társas magányt oldhatja a "sharing", lásd fentebb.

 

Mitől lehetünk magányosak? 

·       a szociális készségekben hiányosságok vannak ( "hogyan kezdeményezzek beszélgetést, félreértenek az emberek")

·       depressziós/ vagy levert hangulat ( csökken a kezdeményezési kedv )

·       alacsony önértékelés ( "nem kíváncsiak rám")

·       gyermekkorban átélt érzelmileg visszautasító légkör, az érzelmi támogatás hiánya ( "igazából sosem érdekelt senkit ki vagyok és mit érzek")

·       szociális szorongás ( "ha lehet kerülöm az embereket")

·       krízisek, negatív életesemények feldolgozatlansága ( veszteségélmények, csalódások kudarcélményei)

 

 

Párkapcsolati aspektusok. Az egyedüllét miért fontos a későbbi párválasztásban?

A magányosság érzése kellemetlen, de ha nem gátol minket még motiváló is lehet, rávesz minket arra hogy kapcsolódjunk, vagy kapcsolatokat építsünk. Beleeshetünk ugyanakkor abba a hibába hogy azért menekülünk bele egy párkapcsolatba mert rettegünk a magánytól. Az elkapkodott partnerválasztás, a korai elköteleződés problematikus. A társfüggőség tipikus jele, hogy a kapcsolatot a magányosságtól való félelem és nem a két ember közötti intimitás kapcsolja össze, ami későbbi konfliktusok mozgatórugója lehet.

A vállalt egyedüllét mindenképpen hasznos és fontos állomása az önálló és érett személyiség kialakulásának. Az egyedüllét segíti az énerő kifejlődését, az önállóságot, a saját igények megismerését, ami a későbbiekben biztos alapja lehet egy harmónikus párkapcsolatnak. 

Mi az hogy társfüggőség? 

A társfüggő személy nem képes az egyedülállóságra, kapcsolatból kapcsolatba ugrik, gyakran már a szakítás előtt belekezd egy következő párkapcsolatba. Nincs ideje és lehetősége megismerni önmagát, emiatt nem fejlődik ki az erős stabil identitás és önállóság. A társfüggők gyakran az önmagukban való bizonytalanságuk miatt nem mernek egyedül maradni, nem mernek szakítani akkor sem, ha az aktuális kapcsolat már enyhén szólva sem harmónikus.

 

Rendelők

NAPHEGY 

1016 Budapest, Mészáros u. 2. II. em. 3.

(kapucsengő: 24)

MILLENÁRIS 

1024 Budapest, Lövőház u. 33. II. em. 1.

(kapucsengő: "rendelő" felirat)

MOM

1126 Budapest, Beck Ö. Fülöp u. 4. II. em.

(kapucsengő: 1)

Elérhetőségek

06-20-289-5416

  • Grey YouTube Icon
  • facebook
  • Instagram